Brodie kisasszony virágzása (1969)

Nem kerestem vissza, hogy idén milyen filmeket néztem, de elég biztosra veszem, hogy ez lesz most a legrégebbi film amiről eddig írtam.

Spanyol szobatársam angol csoporttársának az anyukája ajánlotta leányának ezt a filmet, én pedig a beszerző lettem. Hárman lányok hétről-hétre nézzük együtt a Downton Abbey új részeit és mosolygunk Maggie Smith jelenetein. Így mikor szóba került ez a film, mondtuk miért ne nézzük meg ezt is együtt, mindannyian kíváncsiak vagyunk milyen volt az öreglány fiatalon. Ami azért érdekes, mert már '69-ben is messze volt a tinédzser éveitől, ettől függetlenül nagy élmény volt látni viszonylag kisimult arccal, szőke hajjal, de közben mégis ugyanazt a megszokott, jellegzetes hangot hallgatni. Mellesleg csak most olvastam, hogy ezért az alakításáért Oscar szobrocskát is kapott. 

Az angol címadás a film tartalmát ismerve egyszerűen tökéletes (The Prime of Miss Jean Brodie), a magyar ennek mondhatni tükörfordítása, de valahogy a "prime" szó jelentése szerintem sokrétűbb, egyszerűen nem adható át teljes mértékben magyarul. De lehet hogy csak én kezdek itt már belecsavarodni a nyelvek közötti nüansznyi különbségekbe. :)

A sztori: Ó hát igen, nem elég hogy régi a film, de még korábban is játszódik, jelesül 1932-ben vagyunk Edinburgh-ban. Főhősnőnk egy nagyon karakteres, határozott, és sajátosan szabadelvű tanárnő, aki egy pillanatig sem kérdőjelezi meg saját értékrendjét és annak átadásának esetlegesen negatív következményeibe se gondol bele. Brodie kisasszony ugyanis egy lányiskolában tanít, pont a legfogékonyabb korban lévő lányoknak fejtegetve kirívó nézeteit. A drámai cselekmények persze borítékolhatóak, de nagyon szépen lettek kibontva, nem egyszer sikerült igazán feszült légkört teremtenie a filmnek.

"Little girls, I am in the business of putting old heads on young shoulders and all my pupils are the creame de la creame. Give me a girl at an impressionable age and she is mine for life."

7,5/10

Coffee Prince (2007)

Szegény filmes blogom, rosszul érint hogy így elhanyagolom. De tényleg nem néztem (végig) filmet mióta itt vagyok (továbbra is leszámítva azt a bizonyos kínai rövidfilmet), volt 1-2 kísérlet de nem voltak érdemesek a végignézésre... Bezzeg a sorozatok. Ledaráltam a walking dead-et, a damages utolsó évadját és az őszi évadnak is lassan minden sorozata újraindult. De egyik se nyűgözött le annyira, vagy volt annyira magával ragadó és erősen addikítv, mint ez a bizonyos Coffee Prince, életem első elejétől a végéig nézett koreai sorozata. Igazából tök véletlen találtam rá a külső vinyómon és szidom is emiatt magamat és Verát is, akinek anno letöltöttem, mert enélkül is lett volna mit nézni és egyszerűen nem tudtam leállni, pedig most már a tanulással is igencsak haladnom kéne.

Az egy órás részekkel operáló sorozat 17 részét gyakorlatilag 4-5 nap alatt ledaráltam, egyik nap hajnali fél 4-ig néztem a részeket, úgy hogy aztán fél 8-kor keltem, mert kirándulni mentünk.

Nyugati szemmel nézve egyszerűen üdítően firss, vicces, meglepő fordulatokkal, gyakran szokatlan gondolkodásmóddal és viselkedéssel, de ami a legfontosabb mérhetetlenül cukin-édesen romantikus. Koreai hanggal és angol felirattal néztem, tehát a beszédből gyakorlatilag semmit nem 

értettem, de így visszanézve-hallgatva már az agyamba égett a hangjuk a beszédmódjuk és még azt is megszerettem, hiányozni fog, biztos bele fogok nézni néha nosztalgiázni. 

A sztori: Van egy elég fiús félárva leányzónk (Go Eun Chan), aki több munkát vállalva igyekszik eltartani édesanyját és húgát. Előbb ételt visz ki az Amerikából hazatért jóképű, gazdag tékozló fiúnak (Choi Han Kyul), majd a barátnőszerűségét (Han Yoo Joo) egy rablástól megmentve találkoznak újra. Go Eun Chan hezitál kérjen-e jutalmat, de az éhség csak erősebb a büszkeségnél (főleg ha valaki annyit és úgy bír enni mint 

Go Eun Chan). :D Han Kyulnak így 30 évesen már illene nősiülne, így anyu és nagyi folyton társkereső randika küldik őt, viszont neki egyáltalán nem fűlik a foga hozzá. Így a fiúnak vélt Go Eun Chan-nak fizet azért, hogy elhintsék a saját neméhez vonzódik. Ha már a társkeresés nem jött be, akkor legalább dolgozzon valamit a fiú, nagyanyja megbízza egy pangó kávézó felfuttatásával, ahol Go Eun Chant is alkalmazza. Sokat lógnak együtt, egyre jobban megkedvelik egymást, de Go Eun Chan nem mer színt vallani, mert fél akkor elveszítené egyrészt a munkáját, másrészt a férfi bizalmát. Szegény Han Kyul viszont azzal küzködik, hogy hogyan vonzódhat ennyire egy fiúhoz, most akkor meleg, vagy mi van?  Ne találkozzanak többet, vagy felvállalja? De egyszerűen annyira szereti, hogy nem számít férfi, vagy űrlény, vagy akármi. Szóval ez a főszál, 

aminek közel sincs még itt vége, és emellett van egy pár másik aranyos történetszál is.  Persze folyton kettejük jeleneteit várjuk, amelyiknek mindegyike imádni való, annyira édesek, és szerintem még a csávó is jól néz ki. :)

8/10

1000!wow:)