Plasztik szerelem (2007)

Ha itthon vagyok reggelente átpásztázom az aznapi tv-műsort és ma teljesen rácsodálkoztam, hogy az rtlklub délelőtt leadja ezt a filmet. Hiába a szakdoga, de ennek nem bírtam ellenállni, leginkább ugye Ryan Gosling miatt.  Nem tudom hogy alapjáraton felszedett ekkortájt pár kilót, vagy csak a film miatt, de őt egyszerűen nem lehet nem szeretni. A cím főleg a magyar fordítás miatt igen csak félrevezető (az eredeti: Lars and the Real Girl), ezért is maradt ez az utolsó Gosling filmek között, amiket még nem néztem meg. Teljesen másra számítottam és így meglepődtem mit kaptam. Egyszerre volt komoly, drámai, de közben sokszor nem lehetett megállni röhögés nélkül a vicces szituációkat, hiába sajnáltuk is közben szegény fiút. Valószínűleg a forgatáson is sok mókás pillanatban lehetett részük a színészeknek. :)

Az rtlklub a sok reklámmal kikészített és csak remélhetem, hogy nem vágták meg túlzottan a filmet, de ami a leginkább felidegesített az ahogy befejezték... se egy elsötétítés, stáblista, vége vagy akármi, egyből jött a reklám, még abban se voltam biztos, hogy akkor most ezzel vége van-e egyáltalán...

A sztori: Pont a film előtt olvastam a hikikomorikról, hát Lars is valami ilyesféle magányos outsider, aki a bátyja és terhes felesége szomszédságában lévő házikóban él. Szüleik már meghaltak, anyja Lars születésekor. Az új lány munkatárs közeledését teljesen ignorálja, és még arra is alig rávehető, hogy a testvéréékhez átmenjen vacsorára. Egyik este azonban bekopok hozzájuk, hogy a neten megismert egy lányt, nincs hol laknia, de nála vallásosságuk miatt nem lakhat, hagy lakjon a bátyja házában. Itt következik a csavar, mert egy gumibabát visz át és mutat be a barátnőjeként. Lars gyógyulása érdekében környezetében mindenki (ez volt nekem a leghihetetlenebb) belemegy a játékba, miközben a doktornővel szép lassan megfejtjük a téveszme okát, amit végül Lars önmaga épít le fokozatosan. 

7,5/10

Minden végzet nehéz (2003)

Olyan jó itthon lenni, csak el kéne zárni előlem a tv-t, főleg így az ünnepi műsorok alkalmával. Ennek a filmnek az elejéről kicsit lemaradtam, de gondoltam azért pár sorban megemlékezek róla. A vége felé kezdődött a tv2-n Az ártatlanság kora c. film, abba is kicsit belenéztem, de nem fogott meg és inkább maradtam ennek a végére. :)

Jack Nicholsont imádjuk és a többiekkel se volt baj, Diane Keaton, Keanu Reeves, Amanda Peet. A sztori olyan amilyen, de szerintem nem sok 60 év körülivel történik ilyesmi és viselkedik, gondolkodik így. Egy ilyen idős nő, azért már csak ne hisztizzen úgy mint egy kamasz... Az még oké, hogy az idősebb pasik összeszedik a fiatalabb csajokat, de fordítva nagyon nem volt hihető az párosítás... De amúgy könnyed romkom kikapcsolódás, többet ne várjunk tőle.

A sztori: Harry szívrohama után barátnőjénél lábadozik, ahol megkedvelik egymást a lány édesanyjával, Ericával. Korban természetesen inkább ő illik hozzá. A szakítás így egyiküket se viselik meg, jöhet a boldogság anyuval egészen egy hétig. De Harry nem szokott lehorgonyozni, nem tudja hogyan kell hosszabb távon együtt lenni valakivel, ezért lelép. Erica teljesen kikészül, és idővel Harryben is tudatosul a nő hiánya. Kicsit elnyújtva, de ennyi a sztori, pár hullámvölggyel és heggyel, és szívrohammal. 

6,5/10  

Égi madár (2011)

Tavalyi magyar tévéfilm, Móricz Zsigmond novellából, volt ebből egy 1957-es változat, megnézném azt is. :) Én most ezzel vettem ki a részem az ünnepi tv-műsorból. Általánosságban fogékony vagyok arra, hogy mit tud kihozni magából a magyar filmipar, így adtam ennek is egy esélyt.

Tetszett hogy most magyar vidéken pásztázott a kamera, a bevágott élettel teli képsorok a természetről, kis hazánk növény-, és állatvilágáról. Jó dolog volt belecsöppenni a századeleji vidéki életbe, látni hogyan mentek akkor a dolgok. A narráció nekem néhol kicsit erőltetett volt, de ezt leszámítva tetszett a kivitelezés. 

A sztori: Panni (Tenki Réka) miután szerelme, Miksa (Csányi Sándor) beállt katonák hozzáment a nagygazda Komáromihoz (Gáspár Sándor), így kiemelkedett a szegények sorából. De a falu gazdasszonyai nem fogadják be őt a körükbe, munkás lány ő és nem találja a helyét. Három év múltán visszatér Miksa és kéri Pannit legyen a szeretője. Panni tisztességes akar maradni, de még ura se áll ki mellette, így meghozza életre szóló döntését.

6/10

Egy egyedülálló férfi (2009)

Elég durva, hogy több mint egy hétig egy filmet se láttam. Ilyen ha az emberlánya elkezd dolgozni és még szakdogát is ír mellette... Tegnap nőnap alkalmából azonban úgy döntöttem, megérdemlek valami jó filmet. Meg előtte pajtásaimmal annyit beszéltünk róluk, hogy kedvet kaptam lecserélni a laposodó sorozatokat egy jó filmre. És még a választás is jól sikerült.

Rossz a memóriám, visszaolvasni meg lusta vagyok, de biztos említettem már, hogy eléggé bírom Colin Firth-t. Valamelyik másik filmje után rákerestem további szerepléseire, így került fel ez a film is a listámra. Jutalomjáték volt ez neki, hiszen teljes mértékben az ő karaktere állt a középpontban és remekül is hozta a '60-as években rejtőzködő, idősebb homoszexuális szerepét. 

Imádtam az elnyújtott, lassú, pásztázó képeket, de még annál is jobban a színekkel való játékot, a boldog, fiatal színes képek és a szomorú szürkeség kontrasztját. Zenének is piros pont. 

Homofóboknak nem ajánlom, de én tökre át tudtam érezni főszereplőnk vonzalmát és annyira természetesnek tűnt. Már csak ezért is tetszett.

A sztori: Mint említettem a '60-as évek elején vagyunk, meleg, idősödő főszereplőnk (Colin Firth) már egy éve elvesztette fiatalabb élettársát és nem tud továbblépni, így az öngyilkosság mellett dönt. A film az utolsó napját dolgozza fel egy pár visszaemlékezéssel színesítve. Ugyanúgy bemegy az egyetemre, kicsit szétszórtan, de megtartja óráit. Az egyik hallgatója egészen a közelébe férkőzik, megérzi mire készül a professzor. Látjuk ahogy próbálgatja hogyan lenne jó lelőni magát, a maga burleszk módján mókás képsorok. Vacsorázik még egyszer a 'lehetett volna a felesége is' barátnőjével (Julianne Moore), aztán törzshelyén a hallgatófiúba ütközik. Még egyszer elengedi magát és felszabadul, hogy aztán a sors megoldjon mindent helyette.

8/10

A leleményes Hugo (2011)

Az úgy volt, hogy már múlt héten is nyertem mozijegyet a Shame-re, fájt a szívem nagyon, de csak ezért nem vonatoztam fel Pestre. Pedig látnom kell azt a filmet túl sokan dicsérik. A lényeg, hogy lelkesen küldözgetem az e-maileket a mozis nyereményjátékokra és a Hugo-ra is nyertem jegyet. Nagy nehezen partnert is sikerült kerítenem rá, kergetőztünk egy darabig mire megtaláltuk egymást a mammut labirintusában, de nem maradtunk le semmiről. Könyv alapján készült a film, a magyar fordító megosztott pár infót a vetítés előtt. Nem is volt baj. A mozi felé a villamoson elolvastam az exitben is hogy mit írtak róla, ennek és a beszédnek hála, már módosult kicsit az eredeti (azt hittem egy szimpla kalandfilm) elképzelésem a filmről. Így már világos miért hullottak az Oscar díjak, de igazából engem is megvett a film. :) Mondjuk anno mikor láttam az előzetesét, már akkor is úgy éreztem ez tetszeni fog. 3D volt, szépen megcsinálták, bejött a látvány nagyon és még a szemcsit se kellett visszaadni.

A gyerekszínészek rendben voltak, szerethetőek. Szerencsére a kislányt is még az aranyosan hiperaktívra és nem az irritálóra találták el. Igazából az összes karakter szerethető: a rendező (Ben Kingsley) és felesége, a rövid ideig feltűnő apuka (Jude Law), a könyvtáros (Christpher Lee). Amit még imádtam az a pályaudvari könnyed életképek, az idős, kutyás párral, de aki a legfontosabb az állomás-felügyelő. Sacha Baron Cohen nagyot nőtt a szememben. :) Talán a diktátorra is vállalkozok majd, már csak a témája miatt is, de a többi alkotása egy képzeletbeli dobozban van gondosan elzárva lányos lelkületemet megóvva. Szóval az állomás-felügyelő jeleneteit is a szívembe zártam. :)  

A sztori: 

Hugo a párizsi pályaudvaron él, a falak mögött, az ő feladata, hogy részeg bácsikája helyett felhúzza az órákat. Szabadidejében az apjával elkezdett automatumot javítgatja, amihez az állomás játékboltjából csen el alkatrészeket. De lebukik és és a bolt tulaja elveszi a noteszét, ami az apjáé volt és az autonomról voltak benne feljegyzések. Az öreg csak akkor hajlandó visszaadni a noteszt, ha dolgozik nála. Hugo közben összebarátkozik az öregember gondjaira bízott lánnyal és közösen egy nagy titokra derítenek fényt.

8,5/10