Álmaid hőse (2023)

Nem vagyok egy Nick Cage rajongó, bár legutóbb "A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya" filmen is elég jól szórakoztam, bár ahhoz azért nagy mértékben hozzájárult Pedro Pascal is. Tetszett ebben a filmben hogy magyarázatok nélkül hagyva minket egy fura helyzetbe hozta a szereplőket. És nem azt firtatták, hogy mindez hogyan történhetett, annál is inkább azt, hogy ezt hogyan élték meg a karakterek, főhősünk és az egész környezete. Közben görbetükröt tartottak korunk számos (pszichológiai) jelensége elé, mint pl. a cancel-culture, a trauma(tizálódás) leértékelődéséről, vagy a fogyasztói és reklámipar határtalan és arcátlan nyomulásáról. Nem annyira lett kerek nekem a végére, inkább csak úgy abbahagyták. 7/10

Dűne: Második rész (2024)

Monumentális, a jó értelemben és jól kivitelezve. Vannak scifik amik csak szeretnének nagyok lenni és erőltetett, izzadós a végeredmény. Itt minden a helyén: gyönyörű képek, sokszor kreatív nézőpontból, lenyűgöző nézni. Nincs már új a nap alatt, ismerjük az összes karaktertípust, de mindegyik beillik a képbe, jól vannak kidolgozva és eljátszva. Tegnap voltunk a moziban és bevallom nem sokra emlékeztünk az első filmből, indulás előtt is csak egy talán 2 perces se recap-re volt időnk. Szerencsére nem tartott semeddig felvenni a fonalat és csatlakozni a fremenekhez. 8/10

Téli szünet (2023)

Egy igazi szívmelengető karácsonyi filmdráma, amiben emberi sorsokba és rendszerhibákba kapunk betekintést. A könnyedebbnek induló kezdésben azt hittük hogy majd végig azon fogunk szórakozni, hogy ez a mogorva tanár hogyan szívat 4-5 gyereket a téli szünetben. Aztán hirtelen csak egy tanuló maradt, a tanár és a fiát gyászoló konyhás néni. A film számomra hordozott üzenete univerzális: ha megismerjük egymást, megtudjuk ki miért olyan amilyen, akkor megértjük és nagy eséllyel megszeretjük egymást. Vagy legalábbis képesek leszünk elfogadni és tisztelni a másikat hibáikkal együtt és segíteni a boldogulását. 8/10

Wonka (2023)

A közelmúltban látott három filmről igyekszem is még viszonylag melegében megemlékezni. Mindenéle előzetes tudás vagy elvárás nélkül néztem meg az új Wonka filmet és jobb is volt ez így, mert teljes erejével ragadhatott magával. Mondjuk ha tudtam volna hogy a film guilty-pleasure - az általam csak "over-the-top musical"-ként definiált - műfajomban készült, akkor biztos előbb megnézem. Szóval imádtam. Minden a helyén volt a musicalek megszokott kötött menete, stílusjegye, sztorivezetés. Egyszerre könnyed, szerethető, mesebeli, drámai, mesterkélt és őszinte. Mindegyik szereplő a helyén, remek színészekkel. Egy klasszikus kedves mese, ahol tudunk nevetni (umpalumpa, combvillantás), álmodozni, a végén a rossz megbűnhödik, a jó elnyeri jutalmát. 8/10

Visszatérés

Jó tíz év telt el az utolsó poszt óta. Néhány évente eszembe jutott a blog és csodálkozva néztem olyankor vissza, hogy mennyi filmet láttam és írtam róluk (sokra már egyáltalán nem emlékszem). Még inkább meglepett, hogy a semmihez képest mindegyik posztot egész sokan, száznál is többször nyitották meg. Persze 10 éve alatt volt rá idő, hogy pár google találatból idetaláljanak. Időarányosan több sorozatot nézek mostanság mint filmet, de felébredt bennem újra a szándék, hogy a megtekintett filmekről (lehet sorozatokról is) újra értekezzek, emléket hagyjak róluk elsődlegesen magamnak. Ha más is olvassa, hát tessék, sőt beszélgessünk róluk!

10 in 2 / I.

Az utóbbi időben elég sok filmet néztünk a családdal, így most két poszton belül 10 filmről értekezek, mindegyikről pár mondatban egy kicsit.

1. Családi üzelmek (2013), avagy Mi vagyunk a Millerék

A magyar címét folyton elfelejtem, így átkereszteltem az angol cím alapján. Nem is tudom miért nem tartották meg azt. Jobb volt mint amire számítottam és emiatt már pozitív a mérleg. Persze volt pár sablonpoén amit kötelezően el kellett sütni, de azon felül is voltak jó pillanatok. Például a fűbaba, vagy amikor a másik pár azt hitte a gruppen miatt mentek be a sátrukba, vagy mikor látta a lányuk hogy a szerencsétlen tini srác a "testvérével" és az "anyjával" tanul csókolozni, amit "apu" filmez. A befejezés a szokásos nem túl valószínű amerikai giccs, de hát na, ez a film nem arra született hogy komolyan vegye magát.

6,5/10

2. Movie 43 (2013)

Ekkora egy ökörséget! És mennyi nagy színészt megvettek hozzá! Utána kéne olvasnom ezt hogyan csinálták. Innentől spoiler!

Hugh Jackman nyakán herével randizik Kate Winslettel, Halle Berry teljesen szétplasztikázva (felfújva) egy felelsz vagy mersz játék következtében. Aztán a fiú akinek a szülei biztosítják a gimis környezetet, a törpék, és a Ted-re hajazó féltékeny házikedvenc. Na meg a reklámok! Az automatákban megbúvó gyerekmunkásokkal és az iBabe-bel, aminek a ventillátora megsebesíti a gyanútlan férfiakat. :D

Egy szóval beteg. Sok összefüggés nincs a sztorik között, de attól még vicces, ha esztelen szórakozásra vágyik az ember.

6/10

3. A nevem Khan (2010) (és nem vagyok terrorista...)

Ez már egy komolyabb filmnek készül, a helyenkénti (nehezen elkerülhető) cukormázat lekaparva és mesefaktort elfelejtve végül nem lett rossz a végeredmény. 

Az Asperger-szindrómás indiai Khan-t kísérhetjük keresztül megpróbáltatásain. Első olvasatra nekem se lett túl sok kedvem egy újabb szenvedős fogyi filmhez, de Khant elég gyorsan sikerült megkedvelni. És a filmet is mert a fogyatékos férfi boldogulását tovább bővítették/nehezítették az iszlám-kérdés témakörével. Nekem például meg sem fordult a fejemben (és nem is igazán hallottam róla) hogy a 911 után ennyire rámentek a muszlimokra és ekkorra volt az ellenségeskedés velük szemben. (Persze érthető, meg hülye amerikaiak, stb).

Végül álljon itt a film üzenete amit ezúttal Khan édesanyja szállított nekünk. Nem számít hogy hindu, muzulmán, (vagy keresztény, zsidó) az ember, az egyetlen ami számít hogy jó vagy rossz ember-e.

7/10

4. Női szervek (2013)

Egy újabb fura magyar címadás, ami csak azután nyer értelmet hogy láttuk a filmet, előtte még eléggé félreértelmezhető. Az én fejemben is zavar volt mikor hallottam a magyar címet, aztán megnéztem a szerintem elég gagyi (nem épp kedvhozó) plakátot. Végül beletőrödtem hogy megnézek egy újabb gagyi filmet a családdal, de nem így történt, egész jól szórakoztam. Nagyon jók voltak a szövegek és a poénok, öröm volt nézni a két főszereplő jeleneteit.

6,5/10

5. Egy kis mennyország (2011)

Jó kis Kate Hudson-os vígjátéknak indult, aztán dráma lett belőle... A vígjáték része jobban tetszett a független, bulizós 30 feletti nővel, ezt a témájú drámát viszont már láttuk máshol jobb kivitelezésben. Örültem a Peter Dinklage cameonak. :)

6/10

Ali G Indahouse (2002)

Az újév első filmje, kicsit jobban is indulhatott volna az év, de másnaposan igazából mindegy volt. :) Legalább egy időre úgy érzem most letudtam Sacha Baron Cohent (mert a Bruno-t biztos nem fogom megnézni..).

Nem hagyott mély nyomokat a film bennem, lehet mert fáradt is voltam, meg nem olyan rég láttam a Borat-ot, így ez most csak egy újabb SBC ökörködés lett nekem. 

5/10