Nem vagyok egy Nick Cage rajongó, bár legutóbb "A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya" filmen is elég jól szórakoztam, bár ahhoz azért nagy mértékben hozzájárult Pedro Pascal is.
Tetszett ebben a filmben hogy magyarázatok nélkül hagyva minket egy fura helyzetbe hozta a szereplőket. És nem azt firtatták, hogy mindez hogyan történhetett, annál is inkább azt, hogy ezt hogyan élték meg a karakterek, főhősünk és az egész környezete. Közben görbetükröt tartottak korunk számos (pszichológiai) jelensége elé, mint pl. a cancel-culture, a trauma(tizálódás) leértékelődéséről, vagy a fogyasztói és reklámipar határtalan és arcátlan nyomulásáról. Nem annyira lett kerek nekem a végére, inkább csak úgy abbahagyták.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése