Álmaid hőse (2023)

Nem vagyok egy Nick Cage rajongó, bár legutóbb "A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya" filmen is elég jól szórakoztam, bár ahhoz azért nagy mértékben hozzájárult Pedro Pascal is. Tetszett ebben a filmben hogy magyarázatok nélkül hagyva minket egy fura helyzetbe hozta a szereplőket. És nem azt firtatták, hogy mindez hogyan történhetett, annál is inkább azt, hogy ezt hogyan élték meg a karakterek, főhősünk és az egész környezete. Közben görbetükröt tartottak korunk számos (pszichológiai) jelensége elé, mint pl. a cancel-culture, a trauma(tizálódás) leértékelődéséről, vagy a fogyasztói és reklámipar határtalan és arcátlan nyomulásáról. Nem annyira lett kerek nekem a végére, inkább csak úgy abbahagyták. 7/10

Dűne: Második rész (2024)

Monumentális, a jó értelemben és jól kivitelezve. Vannak scifik amik csak szeretnének nagyok lenni és erőltetett, izzadós a végeredmény. Itt minden a helyén: gyönyörű képek, sokszor kreatív nézőpontból, lenyűgöző nézni. Nincs már új a nap alatt, ismerjük az összes karaktertípust, de mindegyik beillik a képbe, jól vannak kidolgozva és eljátszva. Tegnap voltunk a moziban és bevallom nem sokra emlékeztünk az első filmből, indulás előtt is csak egy talán 2 perces se recap-re volt időnk. Szerencsére nem tartott semeddig felvenni a fonalat és csatlakozni a fremenekhez. 8/10

Téli szünet (2023)

Egy igazi szívmelengető karácsonyi filmdráma, amiben emberi sorsokba és rendszerhibákba kapunk betekintést. A könnyedebbnek induló kezdésben azt hittük hogy majd végig azon fogunk szórakozni, hogy ez a mogorva tanár hogyan szívat 4-5 gyereket a téli szünetben. Aztán hirtelen csak egy tanuló maradt, a tanár és a fiát gyászoló konyhás néni. A film számomra hordozott üzenete univerzális: ha megismerjük egymást, megtudjuk ki miért olyan amilyen, akkor megértjük és nagy eséllyel megszeretjük egymást. Vagy legalábbis képesek leszünk elfogadni és tisztelni a másikat hibáikkal együtt és segíteni a boldogulását. 8/10

Wonka (2023)

A közelmúltban látott három filmről igyekszem is még viszonylag melegében megemlékezni. Mindenéle előzetes tudás vagy elvárás nélkül néztem meg az új Wonka filmet és jobb is volt ez így, mert teljes erejével ragadhatott magával. Mondjuk ha tudtam volna hogy a film guilty-pleasure - az általam csak "over-the-top musical"-ként definiált - műfajomban készült, akkor biztos előbb megnézem. Szóval imádtam. Minden a helyén volt a musicalek megszokott kötött menete, stílusjegye, sztorivezetés. Egyszerre könnyed, szerethető, mesebeli, drámai, mesterkélt és őszinte. Mindegyik szereplő a helyén, remek színészekkel. Egy klasszikus kedves mese, ahol tudunk nevetni (umpalumpa, combvillantás), álmodozni, a végén a rossz megbűnhödik, a jó elnyeri jutalmát. 8/10

Visszatérés

Jó tíz év telt el az utolsó poszt óta. Néhány évente eszembe jutott a blog és csodálkozva néztem olyankor vissza, hogy mennyi filmet láttam és írtam róluk (sokra már egyáltalán nem emlékszem). Még inkább meglepett, hogy a semmihez képest mindegyik posztot egész sokan, száznál is többször nyitották meg. Persze 10 éve alatt volt rá idő, hogy pár google találatból idetaláljanak. Időarányosan több sorozatot nézek mostanság mint filmet, de felébredt bennem újra a szándék, hogy a megtekintett filmekről (lehet sorozatokról is) újra értekezzek, emléket hagyjak róluk elsődlegesen magamnak. Ha más is olvassa, hát tessék, sőt beszélgessünk róluk!