Bőrnyakúak (2005)

Meglepő, de a tv2 hétközben és nem 23 óra utáni kezdettel képes volt egy nem olyan régi, egész jó filmet leadni. 

Lehet már írtam, hogy a háborús filmek annyira nem a kedvenceim, ezért itt is előbb kikértem egy ismerős véleményét, hogy ez nekem fog-e tetszeni. Ő ajánlotta, meg ugye ott volt még Jake Gyllenhaal és Jamie Foxx is meggyőzőerőnek.

Világos, kellően szájba rágott a film üzenete, de valahogy nem tudtam vele komolyan azonosulni, jobban tetszettek a kiképzős, fricskázós, semmittevős, hesszelős jelenetek.

A sztori: narrátorunk és egyben főszereplőnk, Swofford (Jake Gyllenhaal) meséli el nekünk katonaéveit és annak egész életre szóló kihatásait. Először a bevonulásról és a kiképzésről kaptunk egy kis ízelítőt, mókás leckéztetésekkel, beavatásokkal. Aztán megjött a parancs, indulás Szaúd-Arábiába. Hónapokig nem volt mit csinálni mint várni, valamivel elütni az időt. Közben otthon ment tovább az élet, gyermekek születtek, barátnők, feleségek hagyták ott tengerészgyalogos párjukat, akik egyre nehezebben viselték a semmittevést, értelmetlennek érezték jelenlétüket. Nem is csoda, hiszen a '90-es évekre a gyalogos hadtestek elavulttá váltak a vadászrepülők mellett. Ezek a katonák szinte csak alibinek, számadatnak állomásoztak ott, a pár napos háborúban nagy részük nem is találkozott szembe az ellenséggel, fegyverét se használta. Az öbölháború így is nyomot hagyott a katonák életében. Mert ahogy főszereplőnk mondta, mindegy hogy milyen háború, mennyit harcolnak, a katona lelkét, idegzetét mindegyik kikezdi valamilyen úton-módon.

7/10