Sorozatos évadzárók IV. - New Girl, Game of Thrones

Ezzel a poszttal most lezárom ezt a sorozatot a sorozatos évad értékeléséről, a végére két olyan sorozat maradt, amiket az évad után/végén kb. egy hét alatt daráltam le.

New girl: Az úgy volt, hogy véget értek a megszokott kis sorozataim, kellett valami néznivaló, sitcom, ami vicces. Pár ismerős ajánlotta ezt, szóval bepróbáltam. Az alapfelállás kicsit bigbang-es, bár itt a csaj nem a szomszédba, hanem a srácokhoz költözik be, a fiúk pedig nem kockák, hanem szimplán, a maguk módján lúzerek, de azért mégis mindegyik egy külön egyéniség. Kellett pár rész hogy megszokjam, megkedveljem a szereplőket, de ez idő alatt annyi volt a poén, hogy az is elég volt. Aztán fokozatosan azt kezdtem el érezni ahogy közeledtem az évad vége felé, hogy mintha a poén kevesebb lenne, de a szereplők már a szívemhez nőttek. Ravaszak ezek a készítők. Jess megosztó, szerintem cukin irritáló, mások nem bírják elviselni. A fiúk közül Nick-et és Schmidt-et is bírom, Winston karaktere elég semmilyenre sikerült. Várom a következő évadot! :)

7,5/10

Game of Thrones: Második évad. Taktikusan megvártam hogy összegyűljön majdnem az összes rész és pont az évadzáróra végeztem az első kilenccel. A sztori továbbra is érdekfeszítő (persze van 1-2 szál ami nem annyira - pl. a Baratheon fivérek), de valahogy ebben az évadban hiányoltam a nagyon meglepő fordulatokat, sok dolog könnyen kitalálható volt (még nem olvastam a könyvet). Kicsit sok volt a szál és így nehézkes a történetmesélés, folyamatosan előrehaladni minden színtéren. Főleg hogy mivel regényfolyamról van szó, mondhatni se eleje se vége, ezért az évadzáró is elég befejezetlennek hatott, várhatunk megint majdnem egy évet, vagy kezünkbe vesszük a könyveket. Abszolút kedvencem Tyrion, az összes jelenete szenzációs, nagyon jól sikerült az ő karaktere és Dinklage is brillíroz a szerepben. Messze még az a tavasz, amikor tovább közeledik a tél! :)

8/10

Életrevalók (2011)

Nem tudok ma már a tanulásra koncentrálni, de hogy mégse teljesen haszontalanul teljen az este összedobok egy bejegyzést. Már jó ideje és egyre több ismerősömtől hallom, hogy milyen jó ez a film és hogy meg kell néznem. El is terveztem, hogy amint letudom a mozis beszámolókat és lesz egy kis időm ez lesz a következő. Mivel tényleg mindenki dicsérte ezért úgy gondoltam az ősöknek is biztos emészthető lesz és amikor filmezésre került a sor, emellett kampányoltam. Nem volt túl lelkes a fogadtatás hallva hogy francia film, de aztán nekik is tetszett. :)

A nyitójelenettel odaütöttek rendesen, magasra tették a lécet, gondoltam is magamban ha ilyen lesz az egész film, akkor szuper. Ehhez azért az elején kicsit építkezni kellett, bemutatni a karaktereket, de miután egymás mellé kerültek főhőseink már nem volt okunk a panaszra. Láttunk már egy pár ilyen filmet (most persze nagyon egy se jut eszembe), amiben két különböző világból származó embert valahogy összesodor a sors, megkedvelik egymást és kölcsönösen hatnak egymásra. Ezeket olyan jó érzés nézni. :) És ahogy a fogyatékosság kérdését kezelik az is zseniális. Persze ezt is már láttuk korábban - nehéz manapság új dolgot kitalálni -, a nyomorék rosszul viseli, hogy sajnálják és körbeugrálják, de előkerül valaki aki nem ilyen és jöhetnek a nem sértő nyomorék-poénok. És a franciák jól tudnak nevettetni! :)

A sztori: Van egy nyaktól lefele lebénult, életunt gazdag emberünk, aki gondozót keres maga mellé. Látjuk a szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb jelentkezőket, aztán a várakozást megunó és a szobába berontó Driss-t, a börtönből szabadult fekete csávót, aki csak azért jött hogy aláírjanak neki egy igazolást, hogy munkanélküliségi segélyt kaphasson. Persze szóba elegyednek és Philippe alkalmasnak látja a feladatra. Majd mikor Driss meglátja a saját bejáratú fürdőszobáját rájön, hogy nincs vesztenivalója.

8/10

A diktátor (2012)

EB-nézés és Törés-ismétlés közben letudom a másik májusi mozi beszámolómat, aztán utána már szabadon nézhetek filmeket megint. :)

Lecsaptam az ingyen mozizás lehetőségére, igaz ezért a Sugárba kellett menni, de a melóból egyből oda nem volt olyan vészes az út. Kizárásos alapon ezt a filmet választottuk a kínálatból, és amit még tudni kell, hogy a Sugárban kicsik a termek, így maradt az első sor. Az előzetesben volt: GI Joe akárhány, Ted (az élő plüssmackó, nem tudtam eldönteni, hogy ez gáz lesz-e, vagy vicces), mintha lett még volna Batman előzetes is, de többre már nem emlékszem.

Sacha Baron Cohen filmjeitől eddig igyekeztem távol tartani magam, max csak mellékszerepekben láttam a Sweeney Toddban és a Hugoban. A korábbi filmjeinek a nagy részéről úgy tudtam, hogy infantilis, gusztustalan poénokkal van tele, vagyis nem nekem való, ezért egy képzeletbeli dobozban elzártam ezeket magamtól. Aztán ezzel a filmmel kacérkodni kezdtem, mind a téma, mind a viszonylag pozitív kritikák hatására, így jobb opció híján beadtam a derekam és végül nem bántam meg. Az Éjsötét árnyéknál még ez is sokkal jobb volt. (Igen, továbbra se tudtam kiheverni, hogy az milyen gyenge lett…) Szóval jók voltak a poénok, bár az amcsi happy endtől nem lehetett megválni egy ilyen kaliberű filmben, de a mondanivaló értékéből ez sem vont le sokat. Plusz pont a perverz kis kínaiért és Edward Norton beugrásáért. 

A sztori: Egy képzeletbeli arab állam diktátorának az ENSZ-be kell mennie, hogy tisztázza, országa csak békés szándékkal dúsít uránt. Az USA-ba érkezve jobb keze eltávolítja Aladin diktátort és egy dublőrt állít a helyére, hogy az az ENSZ-ben bejelentse visszavonulását és aláírja az új alkotmányt a demokrácia bevezetéséről. Aladin eközben az amerikai utcákon próbál segítséget szerezni, hogy visszakerüljön posztjára és megakadályozza, hogy országában véget érjen a diktatúra. Persze szerelmes is lesz közben és egyéb kalandok.

7/10

Ui: Majd még meglátjuk adok-e esélyt Cohen korábbi filmjeinek. :)

Nathalie második élete (2011)

Megint elmaradásban vagyok és új filmet szeretnék nézni, pont azután hogy megnéztem milyen rengeteg sok tételt kéne megtanulni a záróvizsgára. Ma első lépésként begyűjtöttem hozzá némi anyagot, mára elég is ennyi. Inkább törlesztek itt egy bejegyzéssel. Igazából két májusi moziélménnyel is lógok, haladjunk időrendben, majdnem két hete néztük meg a Puskinban Nathalie második életét.

Francia film Audrey Tautou-val, a magyar címadók egyből Amelie-re akartak rímelni, gondolom így született meg ez a cím, aminek semmi köze az eredetihez (La delicatesse) - bár franciául nem tudok, de úgy sejtem nem egyezik. Két hete még sokkal több emlékem volt, tényleg egyből írnom kéne, mert ez így nem járja, újra kéne nézni. De mivel időm kevés, a filmek sora pedig végtelen, ezért nézzük mi maradt meg. Stabilan emlékszem, hogy a zene nagyon tetszett, eltároltam magamban, hogy keressek rá, talán ha kikapcsolom a QQ音乐-t, akkor ez is bekövetkezik. Az a jó a francia filmekben, hogy tudnak nem nyálasan, hanem tisztán romantikusak lenni, valahogy az amerikainál realisztikusabban drámázni és mindeközben még viccesek is lenni. És pont ezekért volt annyira szerethető ez a film.

A sztori: Nathalie boldog a párjával, évfordulót ünnepelnek, összeházasodnak, gyereket terveznek, túl szép ahhoz hogy igaz legyen, a férfi balesetet szenved. Nathalie évekig gyászol, míg egy nap teljesen magánkívül megcsókolja egy svéd beosztottját. A férfi minden csak nem helyes, ezért meg is lepődik a dolgon és udvarolni kezd Nathalie-nek. A svéd csávó jeleneteinek nagy részét nem lehet kibírni röhögés nélkül, remekül eltalálták a színészt és a karakterét is. Úgy tűnik csak egy ilyen nagy mamlasz képes megnyugvást hozni egy törött léleknek.

8/10