Életrevalók (2011)

Nem tudok ma már a tanulásra koncentrálni, de hogy mégse teljesen haszontalanul teljen az este összedobok egy bejegyzést. Már jó ideje és egyre több ismerősömtől hallom, hogy milyen jó ez a film és hogy meg kell néznem. El is terveztem, hogy amint letudom a mozis beszámolókat és lesz egy kis időm ez lesz a következő. Mivel tényleg mindenki dicsérte ezért úgy gondoltam az ősöknek is biztos emészthető lesz és amikor filmezésre került a sor, emellett kampányoltam. Nem volt túl lelkes a fogadtatás hallva hogy francia film, de aztán nekik is tetszett. :)

A nyitójelenettel odaütöttek rendesen, magasra tették a lécet, gondoltam is magamban ha ilyen lesz az egész film, akkor szuper. Ehhez azért az elején kicsit építkezni kellett, bemutatni a karaktereket, de miután egymás mellé kerültek főhőseink már nem volt okunk a panaszra. Láttunk már egy pár ilyen filmet (most persze nagyon egy se jut eszembe), amiben két különböző világból származó embert valahogy összesodor a sors, megkedvelik egymást és kölcsönösen hatnak egymásra. Ezeket olyan jó érzés nézni. :) És ahogy a fogyatékosság kérdését kezelik az is zseniális. Persze ezt is már láttuk korábban - nehéz manapság új dolgot kitalálni -, a nyomorék rosszul viseli, hogy sajnálják és körbeugrálják, de előkerül valaki aki nem ilyen és jöhetnek a nem sértő nyomorék-poénok. És a franciák jól tudnak nevettetni! :)

A sztori: Van egy nyaktól lefele lebénult, életunt gazdag emberünk, aki gondozót keres maga mellé. Látjuk a szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb jelentkezőket, aztán a várakozást megunó és a szobába berontó Driss-t, a börtönből szabadult fekete csávót, aki csak azért jött hogy aláírjanak neki egy igazolást, hogy munkanélküliségi segélyt kaphasson. Persze szóba elegyednek és Philippe alkalmasnak látja a feladatra. Majd mikor Driss meglátja a saját bejáratú fürdőszobáját rájön, hogy nincs vesztenivalója.

8/10