Nathalie második élete (2011)

Megint elmaradásban vagyok és új filmet szeretnék nézni, pont azután hogy megnéztem milyen rengeteg sok tételt kéne megtanulni a záróvizsgára. Ma első lépésként begyűjtöttem hozzá némi anyagot, mára elég is ennyi. Inkább törlesztek itt egy bejegyzéssel. Igazából két májusi moziélménnyel is lógok, haladjunk időrendben, majdnem két hete néztük meg a Puskinban Nathalie második életét.

Francia film Audrey Tautou-val, a magyar címadók egyből Amelie-re akartak rímelni, gondolom így született meg ez a cím, aminek semmi köze az eredetihez (La delicatesse) - bár franciául nem tudok, de úgy sejtem nem egyezik. Két hete még sokkal több emlékem volt, tényleg egyből írnom kéne, mert ez így nem járja, újra kéne nézni. De mivel időm kevés, a filmek sora pedig végtelen, ezért nézzük mi maradt meg. Stabilan emlékszem, hogy a zene nagyon tetszett, eltároltam magamban, hogy keressek rá, talán ha kikapcsolom a QQ音乐-t, akkor ez is bekövetkezik. Az a jó a francia filmekben, hogy tudnak nem nyálasan, hanem tisztán romantikusak lenni, valahogy az amerikainál realisztikusabban drámázni és mindeközben még viccesek is lenni. És pont ezekért volt annyira szerethető ez a film.

A sztori: Nathalie boldog a párjával, évfordulót ünnepelnek, összeházasodnak, gyereket terveznek, túl szép ahhoz hogy igaz legyen, a férfi balesetet szenved. Nathalie évekig gyászol, míg egy nap teljesen magánkívül megcsókolja egy svéd beosztottját. A férfi minden csak nem helyes, ezért meg is lepődik a dolgon és udvarolni kezd Nathalie-nek. A svéd csávó jeleneteinek nagy részét nem lehet kibírni röhögés nélkül, remekül eltalálták a színészt és a karakterét is. Úgy tűnik csak egy ilyen nagy mamlasz képes megnyugvást hozni egy törött léleknek.

8/10