Nem adtam fel a filmes blogot, de két blogot írni egyszerre nagy kihívás. Főleg hogy utoljára a repülőn néztem filmet, na jó ha a nem rég látott 40 perces kínai rövidfilmtől eltekintünk. Pedig arról szeretnék írni. Sőt pár sorozatról is terveztem említést tenni, nem tudom ezek megvalósulnak-e még. Mióta itt vagyok inkább sorozatokat nézek elalvás előtt a tableten, most hogy indul az őszi évad, ez még jobban fel fog erősödni, pedig filmezni is jó lenne.
Még keresem az új, kínai életemben hogyan tudnám a legjobban beosztani az időmet, egyelőre nem megy túl jól. Sokat kéne otthon, magamban tanulni és ilyenkor könnyen elcsábul az ember (közösségi programok, net, sorozatok, filmek, ágy, stb), szóval még ki kell találnom hogy tudok itt hatékonyan tanulni. Most is épp ebédszünetet tartok és eszembe jutott a filmes blog, hogy még a repülő úton nézett filmről se írtam, pedig már három hete érkeztem.
Szóval az történt, hogy az első gépen még nem akartunk aludni (hogy majd a másodikon biztosan tudjunk), viszont az előttünk lévő ülésbe beépített érintőképernyős, multifunkcionális szórakoztató eszköz nem működött, az útból meg még volt vagy 3 óra vissza. Így én előkaptam a kis tabletemet, amin azért készültem pár filmmel. Először egy romantikus vígjátékkal, a Fogadommal próbálkoztam, de valami kamerás verzió volt és már a nyitójelenet is annyira nyál-gagyi volt, hogy gyorsan le is állítottam. Viszont emlékeztem hogy erről a filmről (Mary és Max) olvastam anno egy jó kritikát, ha már a romantikushoz még sem volt hangulatom.
Nagyon ötletes animációs film ez. Egy sajátosan megszerkesztett világgal és figurákkal találkozunk, szerintem az egész egyszerűen szeretni való és mindemellett még vicces is. Szeretem az ilyen abszurd filmeket, amiben keverednek a komoly és a komolytalan dolgok és mégis egy harmonikus egészként működik. Bejött ez a narrátori stílus is, nagyon jól érthető az angolja, így bátran ajánlom eredeti nyelven. Odáig voltam a barnás-szürkés színvilágba beférkőző piros dolgok kiemelésében, a színekkel való játékot szoktam kedvelni. :)
A sztori: Egy 8 éves ausztrál kislány magányos, nincsenek barátai, kicsúfolják. Úgy dönt levelező partnert keres és a postán lévő amerikai telefonkönyvből random kiválaszt egy címet. Levele a 40-es, asperger-szindrómás Max-et találja meg. Levelezésük végigkíséri az életüket, sőt óriási befolyással van mindkettejük sorsának alakulásában. Mary felnő, pályát és párt választ, de eközben azt is látjuk Max miken megy keresztül.
7,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése