Ahogy a Hugo-ra nyertem mozijegyet, úgy még előtte a Shame-re is. Viszont nem volt akkor semmi dolgom Budapesten, így fájó szívvel elpasszoltam a jegyeket. De nem mondtam le róla, hogy moziban nézzem meg ezt a filmet. Ráadásul volt még 1-2 pajtásom, akik szintén kaphatóak voltak a dologra, így együtt elmentünk a művészbe.
E film esetében is akkora volt a hírverés, hogy már nagyon kíváncsi lettem. Na meg ugye ehhez a témához se nyúlnak mindennap, főleg így. Igazából nem is a szexjelenetek mennyisége, hanem milyensége, tálalása, ami "szégyentelen".
Nem volt szájbarágás, túl sok cselekmény és meglepetés sem, helyette viszont voltak naturalisztikus képek és nagyon valóságosnak, hihetőnek tűnő képsorok. Valahogy végig érezni lehetett a szorult, feszült hangulatot. Igazából hozzá kell szoknom ahhoz az elképzeléshez, hogy nem kell komoly cselekmény ahhoz, hogy jónak könyveljek el egy filmet. :)
Nem volt szájbarágás, túl sok cselekmény és meglepetés sem, helyette viszont voltak naturalisztikus képek és nagyon valóságosnak, hihetőnek tűnő képsorok. Valahogy végig érezni lehetett a szorult, feszült hangulatot. Igazából hozzá kell szoknom ahhoz az elképzeléshez, hogy nem kell komoly cselekmény ahhoz, hogy jónak könyveljek el egy filmet. :)
A sztori: a szexfüggő Micheal Fassbenderhez beköltözik csődtömeg kishúga (Carey Mulligan) és mi nézők azt láthatjuk ez milyen hatással van főszereplőnkre, hogy alakul kettejük kapcsolata. Amíg a lány nem bukkant fel élte szokásos napi rutinján, de a lány jelenlétében rájött, hogy ez így nincs rendjén, ennyi nem elég, így nem lehet élni. De máshogy pedig nem tud és ettől szenved. Láthattuk ezt a titkárnős jelenetekből. Egyébként a vacsorás jelenet párbeszédét egyszerűen imádtam. Randin elég fura olyan szöveggel jönni, hogy nem hiszek a tartós kapcsolatban, házasságban. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése