2012. augusztus 26., vasárnap

A pofonok földje (2004)

Egy ismerősömtől kaptam ajándékba dvd-n a filmet, mert hogy én kínaiul tanulok, neki meg ez az egyik kedvenc kínai filmje. Kategóriába sorolását és egész jó értékelését olvasva, úgy gondoltam biztos a szülőknek is emészthető lesz, így együtt ültünk neki.

Nem nagyon volt elképzelésem a filmről, de ilyesmire egyáltalán nem számítottam. És pont ezt bírom a keleti mozgófilmben. Annyira meg tudják lepni az embert a váratlan, új ötleteikkel, hogy mindenki teljesen magára van utalva, hogy eldöntse tetszettek-e neki a látottak, nincs korábbi jól bevett minta. Bár lehet ez csak a nyugati embernél számít újdonságnak, ázsiai barátaink már hozzá vannak szokva ehhez az elborult stílushoz.


Mert nem egy egyszerű bunyós filmmel van dolgunk, hanem egy infantilis, de mégse bugyután vicces karatemozival. Szerintem nehéz úgy infantilis poénokkal teli filmet csinálni, hogy az ne menjen át gagyiba, de most ez sikerült. :)
Bár a film eredeti nyelven kaptam, csak az nem a mandarin volt, hanem a kantoni, így sok nyelvgyakorlásban nem volt részem, és én is hasznát vettem a magyar feliratnak.


A sztori: Az 1940-es évekbeli Shanghai-ban vagyunk és két tökfilkó leghőbb vágya, hogy elismerést kivívva a híres baltás banda tagjai legyenek. Ezért a Szutyok köz borbélyánál (meglepő mód meleg fiúcska:) kihúzzák a gyufát és a bandát hívják segítségül. A banda viszont alulmarad a ház lakóival szemben, akikről fokozatosan kiderül, hogy régebben a legtöbbjük nagy kungfu harcos volt (a pék, a szabó, a kuli, a házinéni és a férje). A banda nem nyugszik bele a vereségbe és a legnagyobb elfeledett harcosokat keresik meg támogatónak.

7/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése