Kicsit megint elmaradoztam, de igyekszem pótolni a hiányt, most hogy megint itthon vagyok és belefér az időmbe. Már egy hete láttam ezt a filmet, nézzük mire emlékszek még.
Az angol cím megint jobban tetszik, van valami a szálló indiai elnevezésében: The Best Exotic Marigold Hotel (kicsit olyan kínais:). A film elvileg angol-amerikai-arab koprodukció, de engem az angol színészek vettek meg kilóra: Maggie Smith, Judi Dench, Bill Nighy, Tom Wilkinson és persze a kis Dev Patel.
A filmbe teljesen bele tudtam élni magam, hiszen nyugatiak - ráadásul angolok - mennek egy teljesen más kultúrába, Indiába. Persze azért ez más mint Kína, de nyugati szemmel mindkettő hasonlóan idegen és vagy nagyon gyorsan megszökünk onnan, vagy szépen lassan alkalmazkodunk és megszeretjük az idegen világot. Csodálom, hogy csak egy szereplőnk volt aki hazament. :)
.jpg)
A sztori: A szereplők bemutatásával kezdünk, megtudjuk ki milyen okból (magánéleti/egészségügyi/anyagi) dönt úgy, hogy idős éveire Indiába költözik. Van itt minden: friss özvegy, anyagi és párkapcsolati szinten egyaránt befuccsolt házaspár, csípőprotézis műtétre váró idős hölgy, fiatalkori szerelmét felkutatni vágyó férfi, gazdag partnerre vágyó asszony, vén kujon, szép kis banda. Már a londoni reptéren összetalálkozik a csapat, végül ők lesznek a képeken erősen photoshoppolt hotel egyetlen vendégei. Aztán látjuk, ki hogy boldogul ezen a nagyon más új helyen. Hogy ne csak az öregeket kelljen néznünk kapunk egy zöldfülű hotel igazgatót és az ő kis románcát egy call centeres csajjal. Igazából a film összes jelenete szerethető, jó érzéssel tölti ez az embert.
És a film mottója: "Minden jó, ha a vége jó. És ha most még nem jó, akkor hidd el, ez még nem a vége."
7,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése