Mikor elkezdődött a film elgondolkodtam, hogy jutott nekem eszembe baseball-os filmet választani. Kellett-e ez nekem? Volt pár pozitív kritika, és persze Brad Pitt. A film egészen lassan bontakozott ki, kellett legalább 20 perc mire felkeltette az érdeklődésemet, onnantól már nagyjából sínen voltunk.
Tetszett hogy elhúzták a kudarcos időszakot, nem egyből hullott az ölükbe a siker és láthattuk, hogy kell mindent beáldozniuk és kitartaniuk amíg eredményt nem hoz az új stratégia.
Brad Pitt karakterének magándrámája valahogy nem fogott meg. Az ígéretes fiatal, aki az egyetemi ösztöndíj helyett a baseball-t választja, aztán belebukik. Ezt csak a baseball csapatok menedzsereinek felelősségével tudták kicsit árnyaltabbá tenni, de még így is elég sablonos.
A sztori: Az Oakland A egy kis költségvetésű csapat a többi nagyágyúhoz képest, ezért nem meglepő hogy a szezonok lejártával a bevált felfedezetteket a nagyobb csapatok könnyedén elcsábítják, a kis csapat pedig évről-évre ugyanezzel a problémával küzd. Billy Bean (Brad Pitt) nem tud beletörődni ebbe a helyzetbe és új megoldások után néz. Megismerkedik Peter Brand-dal, aki egy közgazdász korábbi elméletére támaszkodva egy az egyben a statisztikát veszi alapul a csapatok összeállításánál. Nem számít a játékosok természete, fizikai állapotuk, csak az eredményeik. Csak erre az elemre koncentrálva, viszont lehet találni olcsóbb játékosokat is.
Piros pont a betétdalért, amit Brad Pitt karakterének kislánya ad elő:
6,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése