Biutiful (2010)

 A belga barátosné rendelte ezt a spanyol filmet. Én előtte sokat nem tudtam róla, csak hogy Javier Bardem van a főszerepben, a kritikusok szerették és egy komolyabb (művész?)film. A művész jelzőt mindig fenntartásokkal kezelem, valaki egyszer elmagyarázhatná, mitől lesz egy film művész. Mert nem annyira populista? Komolyabb témákkal foglalkozik? Elvont, érthetetlen? Vagy mert csak művészmozikban játsszák? Szóval nekem ez egy nem teljesen tisztán körülírt fogalom. Na de a lényeg, hogy időnként igenis kellenek a komolyabb filmek, hiába fél az ember a témája vagy a hossza miatt.

Jelen esetben én is ráncoltam a homlokom a több mint két órás játékidőt látva, de üsse kő nézzük meg. Azért éreztük az időt, de mégsem voltak üres járatok, vagy hogy nagyon a végét vártuk volna a filmnek. Az érthetetlen nyitójelenet két óra alatt annyi jelentéssel töltődött fel, hogy azt elmondani nem lehet, kalapom emelem az alkotók előtt emiatt is, de a karakter ábrázolás és a rideg spanyol valóság bemutatása is elismerést érdemel.

A sztori: a kétgyermekes, lecsúszott családapa (Javier Bardem) több mindennel is foglalkozik hogy eltartsa családját. Ezek egyike se nevezhető rendes, hétköznapi szakmának, nagy részük illegális, főszereplőnk jó szándéka azonban teljes mértékben megkérdőjelezhetetlen. Az alaphelyzet sem túl rózsás, ráadásul főhősünk megtudja hogy haldoklik. Ha néha kicsit csapongónak, vagy inkoherensnek tűnik a sztori, a végére - ahogy megismerjük a férfi helyzetét - azért csak összeáll a különböző szálak jelentősége.

7,5/10

ui: és itt is van kínai vonal, nem is akármilyen, elég durva...

A zöld sárkány gyermekei (2010)

- avagy "Róka üti vasat!"

Apu találta és ajánlotta nekem is a filmet. Azt hiszem indavideón vagy valamelyik hazai videómegosztón fentvan, csak azok külföldön nem mennek. De valahogy azért megoldottam! ;)

Keleti, kínai érdekeltségű embereknek erősen ajánlott, számukra garántalt a szórakozás. Legalábbis nekünk úgy tűnt, hogy jobban bele tudjuk élni magunkat viszontlátva kis kínai barátaink szokásait, jellegzetes dolgait. Persze így külföldről belegondolva nem csak a kínai, hanem a magyar jellegzetességek is szépen kirajzolódnak. Egyszerre annyira kínai és annyira magyar. Az egyik kedvencem a magyar konyerv és a kínai instant tészta (方便面) párhuzam. Legszívesebben csinálnék angol és kínai feliratot hozzá és megnézetném itt mindenkivel. :D

A sztori: Ezekben a válságos időkben János, a középkorú, lecsúszott ingatlanügynök azt a feladatot kapja, hogy találjon új bérlőt egy eddig kínaiak által használt raktárnak. A raktár egy kínai, Wu állandó felügyelete alatt áll, azaz ő gyakorlatilag ott él. Nem teljesen önszántából, így törleszti adósságát egy kínai nagyfőnök felé, aki az útlevelét őrzi, anélkül pedig nem tud hazamenni. Azt az utasítást kapja a főnöktől hogy amennyiben vissza szeretné kapni az útlevelét, akkor meg kell akadályoznia, hogy új bérlőt találjanak a raktárnak. Eközben a maguk fura módján, de a két magányos férfi összebarátkozik. 

7,5/10

Brodie kisasszony virágzása (1969)

Nem kerestem vissza, hogy idén milyen filmeket néztem, de elég biztosra veszem, hogy ez lesz most a legrégebbi film amiről eddig írtam.

Spanyol szobatársam angol csoporttársának az anyukája ajánlotta leányának ezt a filmet, én pedig a beszerző lettem. Hárman lányok hétről-hétre nézzük együtt a Downton Abbey új részeit és mosolygunk Maggie Smith jelenetein. Így mikor szóba került ez a film, mondtuk miért ne nézzük meg ezt is együtt, mindannyian kíváncsiak vagyunk milyen volt az öreglány fiatalon. Ami azért érdekes, mert már '69-ben is messze volt a tinédzser éveitől, ettől függetlenül nagy élmény volt látni viszonylag kisimult arccal, szőke hajjal, de közben mégis ugyanazt a megszokott, jellegzetes hangot hallgatni. Mellesleg csak most olvastam, hogy ezért az alakításáért Oscar szobrocskát is kapott. 

Az angol címadás a film tartalmát ismerve egyszerűen tökéletes (The Prime of Miss Jean Brodie), a magyar ennek mondhatni tükörfordítása, de valahogy a "prime" szó jelentése szerintem sokrétűbb, egyszerűen nem adható át teljes mértékben magyarul. De lehet hogy csak én kezdek itt már belecsavarodni a nyelvek közötti nüansznyi különbségekbe. :)

A sztori: Ó hát igen, nem elég hogy régi a film, de még korábban is játszódik, jelesül 1932-ben vagyunk Edinburgh-ban. Főhősnőnk egy nagyon karakteres, határozott, és sajátosan szabadelvű tanárnő, aki egy pillanatig sem kérdőjelezi meg saját értékrendjét és annak átadásának esetlegesen negatív következményeibe se gondol bele. Brodie kisasszony ugyanis egy lányiskolában tanít, pont a legfogékonyabb korban lévő lányoknak fejtegetve kirívó nézeteit. A drámai cselekmények persze borítékolhatóak, de nagyon szépen lettek kibontva, nem egyszer sikerült igazán feszült légkört teremtenie a filmnek.

"Little girls, I am in the business of putting old heads on young shoulders and all my pupils are the creame de la creame. Give me a girl at an impressionable age and she is mine for life."

7,5/10

Coffee Prince (2007)

Szegény filmes blogom, rosszul érint hogy így elhanyagolom. De tényleg nem néztem (végig) filmet mióta itt vagyok (továbbra is leszámítva azt a bizonyos kínai rövidfilmet), volt 1-2 kísérlet de nem voltak érdemesek a végignézésre... Bezzeg a sorozatok. Ledaráltam a walking dead-et, a damages utolsó évadját és az őszi évadnak is lassan minden sorozata újraindult. De egyik se nyűgözött le annyira, vagy volt annyira magával ragadó és erősen addikítv, mint ez a bizonyos Coffee Prince, életem első elejétől a végéig nézett koreai sorozata. Igazából tök véletlen találtam rá a külső vinyómon és szidom is emiatt magamat és Verát is, akinek anno letöltöttem, mert enélkül is lett volna mit nézni és egyszerűen nem tudtam leállni, pedig most már a tanulással is igencsak haladnom kéne.

Az egy órás részekkel operáló sorozat 17 részét gyakorlatilag 4-5 nap alatt ledaráltam, egyik nap hajnali fél 4-ig néztem a részeket, úgy hogy aztán fél 8-kor keltem, mert kirándulni mentünk.

Nyugati szemmel nézve egyszerűen üdítően firss, vicces, meglepő fordulatokkal, gyakran szokatlan gondolkodásmóddal és viselkedéssel, de ami a legfontosabb mérhetetlenül cukin-édesen romantikus. Koreai hanggal és angol felirattal néztem, tehát a beszédből gyakorlatilag semmit nem 

értettem, de így visszanézve-hallgatva már az agyamba égett a hangjuk a beszédmódjuk és még azt is megszerettem, hiányozni fog, biztos bele fogok nézni néha nosztalgiázni. 

A sztori: Van egy elég fiús félárva leányzónk (Go Eun Chan), aki több munkát vállalva igyekszik eltartani édesanyját és húgát. Előbb ételt visz ki az Amerikából hazatért jóképű, gazdag tékozló fiúnak (Choi Han Kyul), majd a barátnőszerűségét (Han Yoo Joo) egy rablástól megmentve találkoznak újra. Go Eun Chan hezitál kérjen-e jutalmat, de az éhség csak erősebb a büszkeségnél (főleg ha valaki annyit és úgy bír enni mint 

Go Eun Chan). :D Han Kyulnak így 30 évesen már illene nősiülne, így anyu és nagyi folyton társkereső randika küldik őt, viszont neki egyáltalán nem fűlik a foga hozzá. Így a fiúnak vélt Go Eun Chan-nak fizet azért, hogy elhintsék a saját neméhez vonzódik. Ha már a társkeresés nem jött be, akkor legalább dolgozzon valamit a fiú, nagyanyja megbízza egy pangó kávézó felfuttatásával, ahol Go Eun Chant is alkalmazza. Sokat lógnak együtt, egyre jobban megkedvelik egymást, de Go Eun Chan nem mer színt vallani, mert fél akkor elveszítené egyrészt a munkáját, másrészt a férfi bizalmát. Szegény Han Kyul viszont azzal küzködik, hogy hogyan vonzódhat ennyire egy fiúhoz, most akkor meleg, vagy mi van?  Ne találkozzanak többet, vagy felvállalja? De egyszerűen annyira szereti, hogy nem számít férfi, vagy űrlény, vagy akármi. Szóval ez a főszál, 

aminek közel sincs még itt vége, és emellett van egy pár másik aranyos történetszál is.  Persze folyton kettejük jeleneteit várjuk, amelyiknek mindegyike imádni való, annyira édesek, és szerintem még a csávó is jól néz ki. :)

8/10

1000!wow:)

Mary és Max (2009)

Nem adtam fel a filmes blogot, de két blogot írni egyszerre nagy kihívás. Főleg hogy utoljára a repülőn néztem filmet, na jó ha a nem rég látott 40 perces kínai rövidfilmtől eltekintünk. Pedig arról szeretnék írni. Sőt pár sorozatról is terveztem említést tenni, nem tudom ezek megvalósulnak-e még. Mióta itt vagyok inkább sorozatokat nézek elalvás előtt a tableten, most hogy indul az őszi évad, ez még jobban fel fog erősödni, pedig filmezni is jó lenne.

Még keresem az új, kínai életemben hogyan tudnám a legjobban beosztani az időmet, egyelőre nem megy túl jól. Sokat kéne otthon, magamban tanulni és ilyenkor könnyen elcsábul az ember (közösségi programok, net,  sorozatok, filmek, ágy, stb), szóval még ki kell találnom hogy tudok itt hatékonyan tanulni. Most is épp ebédszünetet tartok és eszembe jutott a filmes blog, hogy még a repülő úton nézett filmről se írtam, pedig már  három hete érkeztem.

Szóval az történt, hogy az első gépen még nem akartunk aludni (hogy majd a másodikon biztosan tudjunk), viszont az előttünk lévő ülésbe beépített érintőképernyős, multifunkcionális szórakoztató eszköz nem működött, az útból meg még volt vagy 3 óra vissza. Így én előkaptam a kis tabletemet, amin azért készültem pár filmmel. Először egy romantikus vígjátékkal, a Fogadommal próbálkoztam, de valami kamerás verzió volt és már a nyitójelenet is annyira nyál-gagyi volt, hogy gyorsan le is állítottam. Viszont emlékeztem hogy erről a filmről (Mary és Max) olvastam anno egy jó kritikát, ha már a romantikushoz még sem volt hangulatom.

Nagyon ötletes animációs film ez. Egy sajátosan megszerkesztett világgal és figurákkal találkozunk, szerintem az egész  egyszerűen szeretni való és mindemellett még vicces is. Szeretem az ilyen abszurd filmeket, amiben keverednek a komoly és a komolytalan dolgok és mégis egy harmonikus egészként működik. Bejött ez a narrátori stílus is, nagyon jól érthető az angolja, így bátran ajánlom eredeti nyelven. Odáig voltam a barnás-szürkés színvilágba beférkőző piros dolgok kiemelésében, a színekkel való játékot szoktam kedvelni. :)

A sztori: Egy 8 éves ausztrál kislány magányos, nincsenek barátai, kicsúfolják. Úgy dönt levelező partnert keres és a postán lévő amerikai telefonkönyvből random kiválaszt egy címet. Levele a 40-es, asperger-szindrómás Max-et találja meg. Levelezésük végigkíséri az életüket, sőt óriási befolyással van mindkettejük sorsának alakulásában. Mary felnő, pályát és párt választ, de eközben azt is látjuk Max miken megy keresztül.

7,5/10

The Expendables - A feláldozhatók 2.

Kicsit zavarban vagyok, hogy a nagy rajongó srácok előtt láttam ezt a filmet. De hát apunak nem lehet nemet mondani, főleg ha már nézhető minőségben megtalálta a neten. Ráadásul én még az első részt sem láttam, nem mintha attól tartottam volna hogy nem tudom követni a cselekményt. :)

Nem is tudom mit írjak a filmről, kicsit azért kíváncsi voltam mit tudnak kihozni a közös  projektből a nagy öregek. Azok a bizonyos nagy öregek (Stallone, Schwarzi, Van Damme, Chuck Norris és Bruce Willis) tényleg nagyon öregek. Mindegyik fején látszik hogy össze-vissza vannak plasztikázva, eléggé természetellenesen, még szerencse hogy végig felöltözve szerepeltek, elég kiábrándítóan nézhetnek ki ruha nélkül. Van Damme szegény is csak addig volt viszonylag rendben, amíg nem kellett levennie a napszemcsit, utána már nagyon gázul nézett ki.

A nagyok színésztehetsége se javult, a temetés alatti Stallone beszéd teljesen hiteltelen volt. Monoton hangon darálták le a szájukba adott szövegeket. Volt egy-két jó poén, és utalás korábbi "klasszikusokra", nekem a végén lévő tetszett a legjobban, de azt nem lövöm le. Ja meg a másik, hogy ha megnézi majd valaki, akkor inkább angolul, hogy hallja a színészek 'átélését', plusz van legalább egy poén amit nem tudom hogyan tudják úgy magyarra fordítani hogy átjöjjön.

A sztori (egyszerűbb a színészek nevével): Stallone az előző filmben Bruce Willis adósa lett, így csapatával el kell végeznie neki egy melót, amihez segítségül egy kínai csajt is kapnak. Elvileg csak egy lezuhant repülő roncsaiból egy hiperszuper széfből kell kiszedniük valamit és mehetnek is haza. Amint megszerezték a csomagot, egyből lecsapott rá a gonosz Van Damme, hogy egy halom plutóniumot bányászhasson elő és meggazdagodjon belőle. Megállításában a csapat segítségére siet Schwarzi, Chuck Norris és még Willis maga is.

6/10

Bel Ami - A szépfiú (2012)

Pattison  Budapesten (is) forgatott kosztümös filmje, ennyi az amit általában tudunk erről a filmről. Meglepő hogy Pattison annyira felkapott lett, hogy inkább vele reklámozták ezt a mozit és nem az általa elcsábított szintén híres, sőt nevesebb hölgykoszorúval (Uma Thurman, Kristin Scott Thomas, Christina Ricci). Pedig nem az a tipikus jó pasi, persze van akinek bejön ez a típus, szerintem a fiatal csábító szerepére találhattak volna sokkal alkalmasabb férfiút is, de most ő a menő.

A film története Maupassant azonos című regényén alapszik. Én személy szerint szeretem a XIX. századi, angol-francia kosztümös regényeket, amik viszonylag pontos képet rajzolnak az akkori társadalmi viszonyokról, ha kicsit kiszínezve is, amire a filmekben általában rátesznek még egy lapáttal.

Ez a film olyan átlagosra sikerült. Lekötötte a figyelmemet, érdekelt hogy mi lesz a végkifejlet, de valahogy olyan semmilyen lett a vége. Tetszett hogy megjelent a férfi mögött álló tudatos nő, aki szinte bábként használja a férjét, de közben  irreálisnak tűnt, hogy egy szépen felöltözött, névtelen ifjú előtt ilyen könnyen nyíljanak meg a gazdag, befolyásos feleségek combjai. 

A sztori: A szegénységből felkapaszkodó Georges éjszakánként Párizst járja, hogy valamiféle jövedelmező kapcsolatot találjon. Forestier, volt katonatársa személyében meg is leli a szerencséjét, aki bemutatja feleségének és további két hölgy ismerősének, valamint munkát is szereznek a fiúnak. Georges bár más-más céllal a nőkre is szemet vet, de tetteit összességében a pénzéhsége és hatalomvágya határozza meg.

6/10

A pofonok földje (2004)

Egy ismerősömtől kaptam ajándékba dvd-n a filmet, mert hogy én kínaiul tanulok, neki meg ez az egyik kedvenc kínai filmje. Kategóriába sorolását és egész jó értékelését olvasva, úgy gondoltam biztos a szülőknek is emészthető lesz, így együtt ültünk neki.

Nem nagyon volt elképzelésem a filmről, de ilyesmire egyáltalán nem számítottam. És pont ezt bírom a keleti mozgófilmben. Annyira meg tudják lepni az embert a váratlan, új ötleteikkel, hogy mindenki teljesen magára van utalva, hogy eldöntse tetszettek-e neki a látottak, nincs korábbi jól bevett minta. Bár lehet ez csak a nyugati embernél számít újdonságnak, ázsiai barátaink már hozzá vannak szokva ehhez az elborult stílushoz.

Mert nem egy egyszerű bunyós filmmel van dolgunk, hanem egy infantilis, de mégse bugyután vicces karatemozival. Szerintem nehéz úgy infantilis poénokkal teli filmet csinálni, hogy az ne menjen át gagyiba, de most ez sikerült. :)

Bár a film eredeti nyelven kaptam, csak az nem a mandarin volt, hanem a kantoni, így sok nyelvgyakorlásban nem volt részem, és én is hasznát vettem a magyar feliratnak.

A sztori: Az 1940-es évekbeli Shanghai-ban vagyunk és két tökfilkó leghőbb vágya, hogy elismerést kivívva a híres baltás banda tagjai legyenek. Ezért a Szutyok köz borbélyánál (meglepő mód meleg fiúcska:) kihúzzák a gyufát és a bandát hívják segítségül. A banda viszont alulmarad a ház lakóival szemben, akikről fokozatosan kiderül, hogy régebben a legtöbbjük nagy kungfu harcos volt (a pék, a szabó, a kuli, a házinéni és a férje). A banda nem nyugszik bele a vereségbe és a legnagyobb elfeledett harcosokat keresik meg támogatónak.

7/10

Sasszem (2008)

Ha az amerikai olvasóm, az akire gondolok, akkor anno ezt a filmet is ő ajánlotta. Lassan el kell gondolkodnom, hogy mi volt olyan, amit ő ajánlott és nem volt jó. És persze amikor mondta, akkor nem nagyon foglalkoztunk vele, de idővel azért beérnek ezek a dolgok. ;) Ahogy remélem egy válaszlevél is lassan beérik ettől a bizonyos illetőtől. :)

Térjünk rá akkor végre a filmre. Akciófilmet már láttunk egy jó pár tucattal, így általában nem túl nagy lelkesedéssel kezdek el egy újabbat, mert sok újra már nem számítok. (Apa a napokban az új emlékmást is megtalálta tűrhető minőségben, de engem annyira nem kötött le és persze bejegyzést se akartam áldozni rá, szóval otthagytam a felénél:). De ez most kellemes csalódás volt, egész jóra sikeredett ez a film. Bejött, hogy egészen sokáig nem tudtuk meg ki a 'terrorista' nő, aki instrukcióival hívogatja főszereplőinket, aztán mikor ez kiderül, a válasz se épp mindennapi, így én se lövöm le a poént.

A sztori: A csapongó Jerry (Shia LaBeouf) ikertestvére halála utána két nappal rengeteg pénzt talál a számláján és egy halom fegyvert a lakásán. Nincs ideje sokáig csodálkozni, megcsörren a telefonja és akárcsak a Mátrixban Neo ő is utasításokat kap egy ismeretlentől. Egy darabig még igyekszik figyelmen kívül hagyni a telefonálót, de hamar rájön nincs más választása, mint követni a parancsokat. Rachel-t nem kell olyan sokáig győzködni, hogy hallgasson a vonal túlsó végén beszélő hölgyeményre, elég csak a fiával zsarolni. Szereplőink gyorsan egy kocsiba keverednek és egy halom őrült feladatot kapnak, miközben szép lassan összeérnek a szálak.

7/10 (még kapott volna egy felet, ha nincs a nagy happy end:)

Az éhezők viadala (2012)

Könyvadaptáció első része. Nem olvastam, így valószínűleg nem is leszek annyira kritikus. De az olvasáshoz kedvet kaptam. :) Kíváncsi lennék, hogy a könyvben több információ van-e a múltról, a történelemről, a társadalmi berendezkedésről, ezek a körülmények engem mindig nagyon érdekelnek, fontos háttértudás ez.

Volt egy-két ismerős (Stanley Tucci, Donald Sutherland) és ismerősnek tűnő arc (a játékmestert játszó csávó kicsit hasonlít Jake Gyllenhaal-ra), azon meg nem kell meglepődni, hogy a gyerekszínészek újak voltak, de ez a legjobb lehetőség nekik a kitörésre.

Lassan rájövök, hogy szeretem a scifit, bár ez erősen függ attól, milyen az épp aktuálisan kialakított világ. Első ránézésre ez a világ érdekesnek tűnt, főleg mert nem ismerem hogyan vált ilyenné. Van itt elég erős elnyomás, kizsákmányolás, területi különbségek, propaganda, így nincs is jobb nézni, ahogy ez ellen igyekeznek valahogy felvenni a kesztyűt.

A sztori: Minden évben aratáskor a 12 kerületből kisorsolnak egy 12-18 év közötti fiút és lányt, hogy részt vegyenek az éhezők viadalán, ahol a 24 indulóból csak egy maradhat, a többi áldozati szerepet tölt be. A kiválasztás után felkészítik őket a játszmára, bemutatják őket a nagyközönségnek, hiszen az egészet tévében közvetítik, mint egy túlélő-valóságshow-t. A támogatók kegyének elnyerése pedig fontos szempont, mivel ők azok, akik olykor segítségükre lehetnek a játékosoknak. A felkészülés után kieresztik a versenyzőket egy jól bekamerázott és távolról szabadon alakítható területre, ahol a természettel és egymással is meg kell küzdeniük.
Elég durva mikor gyerekek kénytelenek gyilkolászni egymást.

7,5/10

Keleti nyugalom - Marigold Hotel (2011)

Kicsit megint elmaradoztam, de igyekszem pótolni a hiányt, most hogy megint itthon vagyok és belefér az időmbe. Már egy hete láttam ezt a filmet, nézzük mire emlékszek még.

Az angol cím megint jobban tetszik, van valami a szálló indiai elnevezésében: The Best Exotic Marigold Hotel (kicsit olyan kínais:). A film elvileg angol-amerikai-arab koprodukció, de engem az angol színészek vettek meg kilóra: Maggie Smith, Judi Dench, Bill Nighy, Tom Wilkinson és persze a kis Dev Patel.

A filmbe teljesen bele tudtam élni magam, hiszen nyugatiak - ráadásul angolok - mennek egy teljesen más kultúrába, Indiába. Persze azért ez más mint Kína, de nyugati szemmel mindkettő hasonlóan idegen és vagy nagyon gyorsan megszökünk onnan, vagy szépen lassan alkalmazkodunk és megszeretjük az idegen világot. Csodálom, hogy csak egy szereplőnk volt aki hazament. :)

A sztori: A szereplők bemutatásával kezdünk, megtudjuk ki milyen okból (magánéleti/egészségügyi/anyagi) dönt úgy, hogy idős éveire Indiába költözik. Van itt minden: friss özvegy, anyagi és párkapcsolati szinten egyaránt befuccsolt házaspár, csípőprotézis műtétre váró idős hölgy, fiatalkori szerelmét felkutatni vágyó férfi, gazdag partnerre vágyó asszony, vén kujon, szép kis banda. Már a londoni reptéren összetalálkozik a csapat, végül ők lesznek a képeken erősen photoshoppolt hotel egyetlen vendégei. Aztán látjuk, ki hogy boldogul ezen a nagyon más új helyen. Hogy ne csak az öregeket kelljen néznünk kapunk egy zöldfülű hotel igazgatót és az ő kis románcát egy call centeres csajjal. Igazából a film összes jelenete szerethető, jó érzéssel tölti ez az embert.

És a film mottója: "Minden jó, ha a vége jó. És ha most még nem jó, akkor hidd el, ez még nem a vége."

7,5/10

Project X - A buli elszabadul (2012)

Néha vak tyúk is talál szemet, apunak is sikerült egy egész élvezhető filmet kifogni. Mikor mondta a film címét, Gergő kritikája jutott eszembe, és úgy rémlett nem nagyon húzta le, így egy jó kis partifilmre számíthatunk.

Nem is a sztorin van a lényeg, hanem a partihangulaton. Már a film elején tudjuk, hogy ami elromolhat az el is fog romlani, semmi se ússza meg szárazon. Tudjuk, hogy az első képkockákban bemutatott rendes ház, dolgozó szoba, menő merci, kutyus, szomszédok, stb, mind a buli áldozatai lesznek, már csak a hogyant kell várnunk. :) És megkapjuk, ütős bulira sikeredett, a végkifejletet leszámítva beszálltunk volna, vagy nem?

A sztori: Thomas most tölti be 17. szülinapját, a szülei pedig házassági évfordulójuk alkalmával elutaznak. Apu nem hülye, tudja hogy a srácok csapni fognak egy kis bulit, de azt nem nézte ki a fiából, hogy ekkorát. Hát tévedett, Thomas két barátja, főleg Costa odatette magát a szervezésben és mindenkit mozgósított, hiszen ez egy óriási alkalom, hogy a suliban felfigyeljenek rájuk, hírnevet szerezzenek. És láthatjuk is a kis lúzerekből, hogyan válnak menővé és persze mindennek az árát. Megéri? 

7/10

Csend (2005)

Csak mert megígértem, hogy minden filmről írok és egyben lebeszélésként is. Félvállról vett, rövid írás következik. 

Megint rosszkor csatlakoztam a családi filmnézéshez, nem szabad apának átengedni a terepet, vagy jóvá kell hagyni előtte, vagy egyszerűen kihagyni. Ha félerővel is de maradtam (közben neteztem). El is csalhattam volna ezt a bejegyzést, arra fogva hogy nem néztem igazán, de nem, néha szar filmről is kell írni. 

Üres volt, sablonos, felszínes és közönséges. A gimis lányok állandó beszédtémája az volt, hogy ki kivel akar kúrni (ezt a szót használták végig a filmben). A családi dráma egyszerűen mű volt és hiteltelen. Nem tudom aki egy ilyen filmet csinál, az hogy gondolhatja róla azt hogy jó?

A sztori: Dot-nak meghaltak a szülei, anyukája 7 éves korában, a traumától süket-néma lett. Apukája halála után egy rokon családhoz kerül, ott pedig aztán van baj bőven. Apu a lányt kúrja, anyu meg csak tűri, de ezt is csak drogokkal bírja. A lány egyre nehezebben viseli a terrort.

4/10 (5 alatt már mindegy, mert egyszerűen a szart nem tudom rangsorolni)

Szeress, ha mersz (2003)

Kicsit elmaradásban vagyok, meglátom mennyit sikerül most behozni. :)

Francia-belga film. Valaki régebben nagyon dicsérte és épp romantikushoz volt hangulatom, ilyenkor pedig be szoktak válni a francia filmek. Találtam nem rég egy vadi új, ígéretes francia filmet is (A szerelem három évig tart), de az utazás miatt le fogok csúszni róla, így várhatok amíg valaki feliratot készít hozzá. Visszatérve a mostani filmünkre ez nem az a könnyed romantikus vígjáték típus volt, hanem inkább a drámai.

A főszereplőink kapcsolatát meghatározó játék össze is kötötte őket, de ugyanakkor el is választotta. Hogy lehet egy olyan embert szeretni, aki folyamatosan kihívások elé állít, bánt és megaláz? Viszont ezért az árért cserébe mindig számíthattak egymásra. Megérte? Elég őrült egy elképzelés ez a kapcsolat, szerintem nincs sok realitás alapja (elég ha csak a film végére gondolunk). Gyerekként még rendben van, na de nem növünk ki belőle? Nem, mert már rég nem is a játékról szólt, hanem egymásról. Egymástól függtek és ez volt életük meghatározója, semmi más. De akkor hogy bírtak 4-10 éves szüneteket tartani a kapcsolatban? Szerintem a játéktól egyszerűen mazochistává váltak. 

Tetszett hogy viszonylag hosszan időztünk a gyerekkorban, láthattuk ki hogyan sérült és menekült ebbe a beteg kapcsolatba, valamint a már ekkor kitalált feladatok kegyetlenségét. Tini és felnőttkorukra ez csak még inkább elfajult. A történetmesélés úgy tűnt nagyrészt végig a fiú oldaláról történik, de valahogy a női jelenlétet sokkal erőteljesebbnek éreztem, bár ez lehet hogy a jól kiválasztott gyerekszínésznek és Marion Cottilardnak volt köszönhető. :)  

A sztori: Sophie kiközösített lengyel kislány, Julien segítene neki, de ehhez ki kell állnia egy próbát és itt el is kezdődik az életük végéig tartó játszmájuk. A játék menedék és kiút mindkettejük számára az élet nehézségeiből, de egy idő után a játék terhessé válik, de kapcsolatuk fenntartása végett mégis ragaszkodnak hozzá. Ezt a játszmákkal teli kapcsolatot követhetjük végig a filmben, ami csak keserédes lezárást adhat (fatális, mint az egész film). 

7/10

Hülyék paradicsoma (2006)

Egy ismerősöm ajánlotta facebook-on a filmet, azt hittem hogy csak egy pár perces videó lesz, aztán mikor rákattintottam láttam hogy ez bizony film hosszúságú. A családi filmnézés úgy tűnt elmarad, szóval belenéztem, aztán maradtam végig.

Először a cím volt figyelemfelkeltő, utána pedig az alapteória tetszett meg. Mármint filmalapnak érdekes és vicces feltevés, amúgy inkább kiábrándító. Szerencsére ezen nem kell sokáig méláznunk, mert annyira komolytalan és bugyuta a film, hogy hamar elűzi a borús gondolatokat. A lepukkant, sivár jövő világának a kivitelezése is bejött, a színes-fényes nylonruhák, a gépesítés proli módja, stb, egyszerűen összhangban állt ez az idióta világ az alapkoncepcióval.

A sztori: A teljesen átlagos közlegény Joe-t és Ritát, a prostituált hölgyeményt egy katonai kísérletben lefagyasztják elvileg csak egy évre, amiből szerencsétlenségükre ötszáz lett. A világ eközben óriásit változik, az emberek egyszerűen elhülyültek. A gazdaság romokban, nincs termés, mert energiaitallal öntözik a földeket. Joe erre a világra ébredve gyorsan visszamenne saját korába, így egy időgép felkutatásába kezd. Eközben lecsukják, a börtön IQ tesztjén kiderül, hogy ő a legokosabb ember a földön, így kinevezik belügyminiszternek és az ő feladata lesz megoldani az égető problémákat. 

6,5/10

Pénzcsináló (2011)

Mikor elkezdődött a film elgondolkodtam, hogy jutott nekem eszembe baseball-os filmet választani. Kellett-e ez nekem? Volt pár pozitív kritika, és persze Brad Pitt. A film egészen lassan bontakozott ki, kellett legalább 20 perc mire felkeltette az érdeklődésemet, onnantól már nagyjából sínen voltunk.

Tetszett hogy elhúzták a kudarcos időszakot, nem egyből hullott az ölükbe a siker és láthattuk, hogy kell mindent beáldozniuk és kitartaniuk amíg eredményt nem hoz az új stratégia.

Brad Pitt karakterének magándrámája valahogy nem fogott meg. Az ígéretes fiatal, aki az egyetemi ösztöndíj helyett a baseball-t választja, aztán belebukik. Ezt csak a baseball csapatok menedzsereinek felelősségével tudták kicsit árnyaltabbá tenni, de még így is elég sablonos.

A sztori: Az Oakland A egy kis költségvetésű csapat a többi nagyágyúhoz képest, ezért nem meglepő hogy a szezonok lejártával a bevált felfedezetteket a nagyobb csapatok könnyedén elcsábítják, a kis csapat pedig évről-évre ugyanezzel a problémával küzd. Billy Bean (Brad Pitt) nem tud beletörődni ebbe a helyzetbe és új megoldások után néz. Megismerkedik Peter Brand-dal, aki egy közgazdász korábbi elméletére támaszkodva   egy az egyben a statisztikát veszi alapul a csapatok összeállításánál. Nem számít a játékosok természete, fizikai állapotuk, csak az eredményeik. Csak erre az elemre koncentrálva, viszont lehet találni olcsóbb játékosokat is.  

Piros pont a betétdalért, amit Brad Pitt karakterének kislánya ad elő:

6,5/10

Az öldöklés istene (2011)

Olvastam már erről a filmről korábban, kedvet is kaptam hozzá, így felkerült a nézendők listájára, tegnap pedig sort kerítettünk rá. Az ősöknek viszont sok volt a duma és kevés a cselekmény, így rövid idő után mindkettő itt szuszogott mellettem. De ettől én még jól szórakoztam. :) Viszont ha ezt tudom előre, akkor nem törődök a családdal és eredeti hanggal szerzem be a filmet, mert a szinkron elég gyér volt sajnos, nem nagyon illett a színészekhez.

Pedig a csapat az igazán jó volt: Jodie Foster, Kate Winslet, Christoph Waltz és John C. Reilly. Négy eltérő személyiség, két nem túl boldog házaspár és egy gyerekes incidens, ami összehozza őket. Nem is kell ennél több, szépen lassan egymás idegeire mennek, még egy kicsit isznak is hozzá és végül teljesen kivetkőznek önmagukból, a társadalmi normák feleslegessé válnak. Ennyi. Minek ide sztori, elég bőven a párok szóbeli egymásnak feszülése. :)

Remek, hogy négy színész egy szobában mindenféle nagyobb cselekmény és zenei aláfestés nélkül elvisz egy egész filmet, nem is akárhogy. Többen arra panaszkodtak, hogy túljátszott volt, de szerintem egyes filmek esetében ennek helye van. Én a szinkront leszámítva élveztem. 

7/10