Adam (2009)

A film előtt most is elolvastam, hogy azért nagyjából mégis mire számítsak és a beteg srác esete ismét kicsit elbizonytalanított. (Nehezen viselem a drámát, főleg ha rossz..) Színészek se a nagyágyúk soraiból kerültek ki, a srácnak, Hugh Dancy-nek volt már pár kisebb főszerepe, a nőt, Rose Byrne-t pedig a Hatalom hálójában c. sorozatból ismerem. Plusz itt van a már nagyon sok mindenben szerepelt Peter Gallagher, szélhámos apu.

Megint tanultam valamit, hogy mi az az Asperger-kór.

A sztori: főszereplőnk az Asperger-kóros Adam édesapja halála után magára maradt. Pár héttel később új lakó költözik a házba, Beth, akivel egy mosás alkalmával ismerkedik meg. Meglepő módon megkedvelik egymást. Számomra tényleg meglepő, oké hogy a csajt az előző pasija megcsalta, de attól még annyi önbizalma lehetne, hogy nem áll le egy nem teljesen normális csávóval. Ezt nem tartom bunkóságnak, egyszerűen egy egészséges kapcsolat ne a másik állandó támogatásából álljon. Adam-et a munkahelyéről is kirúgják, Beth apját pedig szabadságvesztésre ítélik (történet szempontjából szerintem elég irreleváns, töltelékszál). Összevesznek, kibékülnek, de Beth rádöbben, hogy nem akar egy olyan férfivel élni, aki nem tudja kifejezni érzelmeit.

5,5/10

Fertőzés (2011)

Időnként, pár évente szükség van egy újabb vírusos filmre, ez a legutóbbi darab az Ocean's filmek rendezőjétől egy elég jó iparosmunkára sikeredett, ütős szereplőgárdával (van itt nekünk Gwyneth Paltrow, Matt Damon, Kate Winslet, Laurence Fishburne, Jude Law és Marion Cottilard többek között). 

Én persze külön örültem a hong kongi szálnak, és a pár kínai szónak. :)

A sztori: Nehéz új dologgal előállni, így az alap forgatókönyvet csak kibővítik pár jó ötlettel. Majdnem az elejétől követjük a vírus kirobbanását, terjedését. Látjuk hogyan fedezik fel az összefüggéseket és állapítják meg, hogy egy vírussal van dolguk. Aztán vizsgálgatják, rájönnek nem is akármilyennel, igyekeznek kifejleszteni ellene a védőoltás. Intézményeket zárnak be, területeket helyeznek karantén alá, fokozatosan eluralkodik a pánik, ahogy ez jó kis katasztrófafilmekben lenni szokott. Mindezt megfűszerezték némi politikai játszmával, a gyógyszergyártók és egyéb svindlerek ügyeskedésével. Több millió ember halála után már kezd stabilizálódni a helyzet, és a film végén még nagyjából arra is választ kapunk hogyan keletkezett, honnan indult ki a vírus.

6,5/10

Liftmesék (2006)

Nem is tudom láttam-e már ausztrál filmet, de tegnap mikor a tv-műsort pásztáztam, ez felkeltette az érdeklődésemet, így 23.10-kor a Duna tv-re kapcsoltam. A rendező, a színészek természetesen számomra mind ismeretlenek, de persze ez lényegtelen, ha az amit csinálnak jó, ötletes, a maga módján elgondolkodtató. Néha az ember belefut egy-két ilyen kis költségvetésű, ismeretlen, de mégis magával ragadó filmbe. Nekem pl. ilyen volt anno Az őslakó is. 

A sztori: Wilbur Schindel unalmas könyvelőnek előléptetést ajánlanak felettesei 3%-os béremeléssel, ha 10 évre elkötelezi magát a vállalatnál. Ez volt az a kiváltó esemény, aminek következtében a Wil képzeletében létező liftben ragadtunk. A lift Wil gondolatait tükrözi és sorra játszódnak le a miértekre adott egyénien mókás válaszok. Mi a boldogság? Hol a boldog hely? Boldoggá tesz-e a pénz? Mi az élet értelme? Hit, szerelem, család, önmagunk, melyik mégis?

7/10

Szilveszer éjjel (2011)

Az Igazából szerelem óta, de még inkább az elmúlt 2-3 évben egyre divatosabb és gyakoribb lett a sok, híresebb színészt összehozó nagy ünnepi filmek. Volt már karácsony, Valentin-nap és most itt a szilveszter. Minőségre pedig mintha egyre gyengébb lenne. A szilveszter jelentőségét Jessica Biel karaktere jól felmagasztalta, én mégis inkább az Ashton Kutcher-féle vélemény mellé állnék: csalódás, mert mindig többet várnak tőle, mint ami lesz.

A sztori/színészek: Ez most inkább egy stáblista lesz kapcsolati hálóval. Michelle Pfeiffer felmond a munkahelyén, hogy Zac Efron teljesítse be újévi fogadalmait. Aki mellesleg Sarah Jessica Parker öccse. SJP-nek van egy tinilánya, aki éjfélkor osztálytársával smárolna, de mami nem akarja elengedni. Maminak meg éjfélkor egy tavaly szilveszterkor megbeszélt randin lenne a helye. Zac Efron barátja Ashton Kutcher, a szilvesztergyűlölő művész Lea Michele-lel ragad a liftben, aki a rocksztár, Jon Bon Jovi-nak lenne a háttérénekese. A rocksztár tavalyi hibáját próbálja helyrehozni a szakácsnő Katherine Heigl-lel. New Yorkban az ünnep hagyományosan a Times Square-hez kapcsolódik, éjfélkor egy nagy világító gömböt eresztenek le a magasból, amiért most Jessica Biel felelt. Persze elromlott, ez volt a nagy bonyodalom.. Apja Robert De Niro kórházban haldoklik, kívánsága még egyszer látni a gömb alászállását. Ápolója Halle Berry, férje valahol távol szolgál katonaként. És akiket még kifelejtettem, az újév első szüléséért és az ezért járó pénzjutalomért küzdő két pár.  

5,5/10

Igaz legenda - 苏乞儿 (2010)

Apukám kedveskedni próbál nekem, így sorra szerzi be a kínai filmeket. A Christian Bale filmet csak angol-kínai felirattal találta meg (egyedül nézős-nyelvgyakorlós lesz), így tegnap ezt a filmet néztük a családdal. Most hogy kicsit utána néztem a filmnek felfedeztem, hogy 1978-ban ugyanezen rendező, Woo-ping Yuen rendezte a Részeges karatemestert Jackie Chan-nel. Így ez a film egyfajta előzményfilmnek tekinthető, ahol az öreg élettörténetét ismerhetjük meg. Miből lett a cserebogár, hogy fejlődött ki a "részeg ököl" (醉拳) wushu stílus.

Olyan volt mintha két filmet láttunk volna, kicsit furcsa volt, arányaiban talán jobban is el lehetett volna osztani, így kicsit hosszúra sikeredett. Törekedtek hozni a kor igényeinek megfelelő látványt, de ez néha már túlzásokba ment át, leginkább ez az álomjelenetekre igaz, a jelenetváltó sasról meg ne is beszéljünk.. 

A főellenség sikerült még nagyon misztikusra, a hulla fehérre púderezett testével, a rávarrt páncéllal és a mérges kezekkel. Így a legenda valóságosságát még inkább nem tudom elhinni. Ezektől a dolgoktól eltekintve azonban egy egész nézhető verekedős filmet kaptunk.

A sztori: A 19. századi Kínában egy a történet szempontjából feleslegesen hosszú mentőakcióval kezdünk, aztán a jutalmazásoknál megismerjük a szereplőket. Su Can-t, a nemes hadvezért, fogadott testvérét, a kevésbé érdemes Yuan Lie-t. Együtt nevelkedtek mióta Su apja megölte Lie gonosz apját, aki a "méreg ököl" (巫毒拳) technikával gyilkolta az embereket. Habár Su támogatta Lie-t, a húgát, Ying-et elvette feleségül, gyerekük is született, Lie akkor sem felejtette el a sérelmeket. Ő is kifejlesztette a "méreg ököl" technikát és idővel megbosszulta apja halálát. Su a vele vívott párbajban alulmaradt és csak felesége és a füves asszony segítségének köszönhette felépülését. Fiúk azonban Lie-nél maradt, így újból meg kellett erősödnie, hogy visszaszerezhessék őt. Évekig tartó folyamat volt ez, állandó gyakorlással az őrület határáig. Látványos küzdelem során visszaszerezték a fiút, de az asszonyt testvére élve eltemettette és nem tudták őt időben kiszabadítani. 

Ezután nagy váltás következik, látjuk a lecsúszott, alkoholista apát a szegény, éhező gyermekkel. Tivornyázásai alkalmával viszont valahogy csak kifejleszti, eltanulja azt a bizonyos "részeg ököl" stílust, amivel óriási győzelmet arat az akkoriban a városban egyenlőtlen és szabálytalan viadalokat szervező nyugatiak felett.

6/10

I Love You Phillip Morris (2009)

Két nagyágyú állt össze, de nem a klasszikus férfi-nő felosztásban, hanem ezúttal két férfiúhoz (Jim Carrey és Ewan McGregor) van szerencsénk. Mikor olvastam a film besorolását (comedy-drama-romance), plusz tudva azt is, hogy meleg-filmről van szó, kicsit féltem attól, hogy túl sok lesz a dráma. Ezért nem kapkodtam a megnézésével, de aztán nagyon pozitívan csalódtam. :) 

A sztori: Főszereplőnk, Steven Russell (Jim Carrey) meséli el nekünk életét ágyban fekve, haldokolva. Előbb kapunk pár képet a gyerekkoráról, a családalapításról, majd a pálfordulásáról és szélhámos életviteléről. Nem ússza meg a börtönt se, de minden rosszban van valami jó, megismerkedik és beleszeret Phillip Morrisba (Ewan McGregor). Jim Carrey jól hozza a nagy dumás meleget, míg McGregor a szende "nőt". Kettejük kapcsolata tényleg teljesen olyan, mintha egy férfi-női viszonyt látnánk, ettől még viccesebb a poénokban amúgy se szűkölködő film. A film végére szabadulóművésszé váló Steven még jól át is vág minket, de pont emiatt érezhetjük a motiváltság mögött megbúvó szeretetet partnere iránt.

7/10

Hanna - Gyilkos természet (2012)

Eljött Hanna ideje is. Egy ismerősöm nagyon lelkendezett róla, én meg bírom a színészcsajszit (Saorise Ronan), azt hiszem már említettem milyen szép kék szemei vannak. Volt még mellette Eric Bana, meg nem túl meggyőző gonoszt játszó Cate Blanchett. Tetszett a keretes szerkezet, szépek voltak a képek, főleg az elején a havas részek, szegény Berlint elég lepukkantnak ábrázolták. Nekem viszont kicsit hiányérzetem volt a film után, mert sem a pontos miértekre, sem a hogyan továbbra nem kaptunk választ, kiforratlan volt.

A sztori: Hanna az erdőben nevelkedett, távol a civilizációtól, de apja rendesen kiképezte. Amikor apu már úgy érezte Hanna készen áll, hogy megbosszulja édesanyja halálát, akkor mindketten külön-külön útnak indultak. Mókás volt nézni Hanna milyen esetlenül boldogul a számára idegen világban, mindeközben mégis mennyire erős és gyors. Kitörésükről természetesen a főellenség értesült először, így azonnal üldözőbe vette a párost. A hajsza során pár rejtélyre fény derül, de sok dolog logikus magyarázat nélkül marad.

6/10

Suszter, szabó, baka, kém (2011)

Tanácstalan vagyok. A színészek csodásak, a film képi világa, hangulata is magával ragadó, de a történetmesélés nekem túl vontatott és töredezett volt. Rengeteg díjra jelölték, köztük van 3 Oscar-jelölés, egy Gary Oldman főszerepléséért. Persze nem ez az első eset, hogy  nem annyira tetszik egy film, mint amennyire a kritikusoknak, az Oscarnál például ez egyáltalán nem ritka. Szeretem én is a komolyabb, igényesebb darabokat, de azért van egy határ, amit be tudok fogadni és élvezni. Plusz vannak olyan kategóriák, amik nálam eleve hendikeppel indulnak (western, háborús).

A sztori: Nehéz összefoglalni, hogy mit láttam ebben a két órában, így csak egy felületes összegző mondatra futja tőlem. Mr. Smiley-t, (Gary Oldman) a visszavonult hírszerzőt azzal bízzák meg, hogy derítse ki a brit titkosszolgálat felsőbb köreiben ki a tégla. Régi motorosokról, munkatársakról (Colin Firth, John Hurt, Toby Jones) van itt szó így koránt sem egyszerű a feladat, szövevényes utakon jutunk el a megoldáshoz. 

Számunkra külön érdekessége a filmnek, hogy a kezdőjelenetet nálunk forgatták, magyar színészek (Kálloy Molnár Péter, Csuja Imre, Mucsi  Zoltán) közreműködésével. A film atmoszférája és a színészek azok, amik ez alkalommal felhúzzák az értékelésemet. Meg mert nincs pofám kevesebbet adni. :P

7/10

Transit (2012)

Az első idei, friss filmem. Akciófilm a javából, várakozáson felüli. Fiatal ismeretlen rendező, alig ismert sorozatszínészek. Nagyon örültem James Frain-nek, igazán jól tudja játszani a gonoszt, a True Blood-ban is nagyon bírtam a karakterét. 

A sztori: Bankrablóink úgy igyekeznek kijátszani az útzárt, hogy egy gyanútlan család tetőcsomagtartójára teszik a szajrét, aztán követik őket. Ebben a bizonyos családban a légkör nem éppen idilli, utazásuk célja újra összehozni a családot; szülők válófélben, apu ex-sittes banki csalásért. Így mikor anyu megtalálja a pénzt, naná hogy azt hiszi apu is benne van.  Közben a bankrablók sem egységesek, köztük is megy a széthúzás. Ebből az alaphelyzetből remek kis hajsza kerekedik, ennél hatásosabb csapatépítő (családegyesítő) tréninget ki sem lehetne találni!

6,5/10

Számos pasas (2011)

Újabb gyengus magyar címadás, bár az angol se sokkal jobb (What's your number?). Romantikus vígjáték a jobbfélék közül, nem túl híres színészekkel, bár a szomszéd pasi (Chris Evans) ismerős lehet mint Amerika kapitány, vagy mint a fantasztikus négyes egyik tagja.

Nem is tudom lehet-e még manapság ebben a kategóriában valami egyedit, nem sablonosat alkotni, de szerintem ehhez most már mindenki hozzászokott. Valahogy ez a film meg tudott fogni, tetszett a végén a nagy mondanivaló, hogy olyan társat válasszunk, aki mellett önmagunk lehetünk. Persze ezt én máris tovább gondoltam magamban az "ellentétek vonzzák egymást" vs. "hasonlítsunk minél jobban" elméletekben, de ez már legyen az én bajom. :)

A sztori: Ally egy újságcikk hatására összeszámolja hány pasija volt már (19), a bökkenő hogy a cikk szerint 20 fő felett már nincs esélye a boldog házasságra. Természetesen egy átbulizott éjszakán az utolsó esélyét is elbaltázza. A megoldás: keressük fel a régi exeket, hátha valamelyikkel mégis működhet a dolog, mert ugye 20 fölé nem mehetünk (a cosmopolitan hatása a modern nő életére..). Egyedül persze nem megy, 'béreljük' fel a helyes szomszédfiút, Colint, aki cserébe alibizhet Allynél amíg az előző esti csaj el nem hagyja a lakását. Innentől persze már mindenki tudja a sztorit, de az exek felkutatása azért tartogat pár vicces jelenetet és a kelekótya, szeleburdi Ally karaktere is szórakoztató.

És a végén még a számprobléma is megoldódik! :)

6,5/10  

Catch .44 (2011) & Houdini, a halál mágusa (2007)

Tegnap két felejthető filmhez is volt szerencsém. Öröm a családdal mozizás, de a tv-műsor se sokkal jobb.

Tehát közös családi projekt volt a Catch .44. Nincs magyar címe, nem tudom lesz-e egyáltalán. Biztos a 22-es csapdáját akarták duplázni... Van benne Bruce Willis, Forest Whitaker, Nikki Reed meg a True Bloodból Deborah Ann Woll, de hiába a film nem tud sok újat nyújtani, hiába igyekeznek a sok flashbackkel. Bruce Willis maffiózó okosan egymás ellen játszana ki mindenkit, így szabadulna meg tőlük, de a számításaiba hiba csúszik.

5/10

Ezek után még bekapcsoltam a tv-t és a tv2-n sugárzott Houdini filmnél ragadtam le, nem volt többre kapacitásom. Egy bűvészes-lávsztoris drámának egyszer elment, legalább megkedveltem Guy Pearce-t és láttam egy újabb filmben a fiatal Saoirse Ronan-t (gyönyörű kékek a szemei, készülök a Hannát is megnézni), meg ott volt Catherine Zeta-Jones is.

6/10

Ügynök a barátnőm (2009)

Úgy tűnik akaratlanul, de international hetet élek, tegnap egy koreai akció-vígjáték volt terítéken. Kapcsolatom a koreai filmekkel még mondhatni a nullán áll, és az első koreai moziélményem se épp bátorított. Koreai filmklub keretében néztük meg az Oasis-t, hiába nagyon dicsérik a filmet, mi nem voltunk ilyen mély érzésűek és nagyon szenvedtünk, mozipartnereim azóta szekálnak, hogy találhattam ki ilyesmit. Aztán eljött tavaly a koreai filmhét és a gondolat, hogy adni kéne egy újabb esélyt a koreai filmeknek, valami más kategóriában, így ki néztem ezt a filmet. Kárpótoltam is ismerősömet az előző film miatt, két óra sírva röhögés várt ránk a tömött moziteremben. Ezek után a családnak is látnia kellett a filmet, erre kerítettünk sort tegnap este.

A sztori: Jae-joon elhagyja barátnőjét Soo-jit, mert az folyton titkolózik, hazudik arról hogy hol van, mit csinál. Három év után újra találkoznak, közben Jae-joon is kiképzésen esett át és a Nemzetbiztonsági Hivatalnál kezdett el dolgozni. Mindkettőjüket ugyanarra az ügyre osztották be - csak két különböző célszemélyt kell követniük - így útjaik elkerülhetetlenül keresztezik egymást. Egyikük a fertőző, mutáns madárinfluenza-vírus vakcinát eladó professzor, míg a másik az orosz vásárlók után nyomoz. Kettejük kapcsolata, a kezdő ügynök esetlensége és beilleszkedése a csapatba, valamint a szinkronban nyomozás rengeteg poént generál a filmben, amit jól ki is aknáztak a készítők. Jeju-sziget! :)

8/10

Hős - 英雄 (2002)

Az első idei kínai filmem. Igaz már láttam korábban, de tegnap este volt a tévében és gondoltam frissítem az emlékeimet. Kínaiul még jobb lett volna, de elég ritkák nálunk a feliratos filmek. :)

Talán nem túlzás a rendezőről, Zhang Yimou-ról az az állítás, hogy a külföldön leginkább elterjedt kínai filmeket ő rendezte. Gondolok itt többek között a későbbi alkotásaira, mint A repülő tőrök klánja, Az aranyvirág átka és a legújabb Christian Bale film a 'The Flowers of war'(magyar címet nem találtam), a nanjingi mészárlásról, de a régiek közül is ott van például A vörös lámpások. Az utóbbiak legalább már kézzel fogható távolságra vannak a jelentől, hiszen nem egy filmje a nagyon távoli, szinte beazonosíthatatlan múltban játszódik.     

A sztori: A rövid bevezető elhelyez minket térben és időben, a hadakozó fejedelemségek koráról szóló legendák egyikéhez van szerencsénk, éppen csak az egységes kínai birodalom megteremtésének küszöbén. Hősünk, a Névtelen (Jet Li) egy, a sok szereplő közül, akik befolyással voltak az új birodalom sorsára. A történet mondanivalója egyszerű, mint a szög, kibontása és előadásmódja viszont annál gyönyörűbb.  

A másik fejedelemségből származó Névtelen azzal a szándékkal érkezik a Qin királyhoz, hogy megbosszulja szülei halálát. Akárki azonban nem járulhat a király elé, főleg nem 10 lépésnyi távolságra, ahhoz bizonyítani kell. Így csak cselszövések és másokkal való összefogás árán kerülhetett ilyen közel az uralkodóhoz. Külön-külön színvilágban megkapjuk a Névtelen, az uralkodó és a valóság verzióját, hogyan ment végbe az összefogás és a három nagy harcos (Ég, Hulló hó és Törött Kard) halála, beáldozása a közös cél (a király megölése) érdekében. Törött Kard nem ért egyet a többiekkel, amit meg is indokol Névtelennek: a nagyobb jó, az Ég alatti (天下) békéje fontosabb az egyéni bosszúnál és az állandósult harcoknál. Érvelése meggyőzi Névtelent, így mindegyikük halála az egységes birodalom létrejöttét szolgálta.

8/10 

Intim fejlövés (2009)

Az első magyar film a blogban, mondhatni egész hamar. Én még a kísérletezgetősebb fajta vagyok, vannak ismerőseim, akik elvből nem néznek magyar filmeket... De ha látok fantáziát a sztoriban, vagy olyanok a színészek, akkor én nem zárkózok el semmi elől. :)

Nem egy hosszú film, csupán 73 perces, szerintem lett még volna potenciál benne tovább fokozni a feszültséget, de így se lett rossz, legalább nem voltak üres járatok.

A sztori: Igazából négy férfi történetéről van itt szó, ami között a laza kapcsolat csak annyi, hogy mindegyikük problémája a szexualitással kapcsolatos és a nap végén mindannyian ugyanabban a nightclubban kötnek ki. Aztán szép lassan megkapjuk a miérteket is. Jól meg van szerkesztve a film, az első körben megismerkedünk a szereplők körülményeivel, csak kapargatjuk a felszínt, míg a második felvonásban minden váratlan és egyben meghatározó dologra fény derül. A végén pedig kapunk pár gyors képsort, ki hogy lépett túl az eseményeken, hogyan kezelte azt, vagy törődött bele.

6,5/10

Dan és a szerelem (2007)

Az otthonlét másik problémája, hogy a rengeteg tv csatornán mindig találok magamnak valami jó (vagy annak tűnő), nézhető filmet. Tegnap az m1-en két filmet is néztem, nem tudom hogy fogom így bírni a blogolást. De küzdök.

Az első film volt ez a bizonyos Dan és a szerelem Steve Carell-lel. Pont amit vártam a leírás alapján egy könnyed családi, romantikus vígjáték, amiben a legnagyobb bonyodalom, hogy főszereplőnk tudta nélkül öccse barátnőjébe zúg bele egy délelőtt alatt. 

A sztori: Szóval a szellemes író, Dan (Steve Carell) vidékre utazik három lányával szüleihez (anyu mellesleg Gina az In Treatment sorozatban, minél több sorit néz az ember, annál több az ismerős arc:) és testvéreihez, együtt tölteni pár napot a nagy családdal. A fásult, özvegy apa első reggel a könyvesboltban megismerkedik Marie-val (Juliette Binoche), aki felébreszti szürke hétköznapjaiból. A baj csak az, hogy pár órával később az öccse barátnőjeként mutatják be neki. Próbálnak küzdeni a dolog ellen, de a közös családi hétvége még jobban összehozza őket. Jönnek a szokásos sablonok, másik nőnek mutatják be Dan-t, féltékenység mindkét oldalról, közben a lányok is megkedvelik Marie-t stb... És a szokásos sztorimenet: a nő szakít öcsivel (aki természetesen lelép a Dan-nek bemutatott csajjal), rövid kis boldogság, lebukás a család előtt, dráma, aztán happy end. 

De nem is egy ilyen filmtől kell várni a nagy meglepetéseket, ez csak egy újabb romantikus-vígjáték kapszula. 

6/10

Super 8 (2011)

A családdal csak könnyen emészthető, fordulatos kaland vagy akciófilmet és vígjátékot lehet nézni. Most hogy kicsit hazatelepedtem több ilyen film várható. Próbálok az ő ízlésüknek megfelelően választani, de azért mégis olyan filmet találni, ami engem is érdekel.

Tegnap este a Super 8 című filmet néztük. Annyit tudtam róla, hogy gyerekek és földönkívüli van benne, jah és hogy az egyik Lost-os készítő, J. J. Abrams írta és rendezte. Kicsit féltem, hogy túl gyerekes, nyálas lesz, de a sablonoktól eltekintve egész élvezhető filmet kaptunk. Tetszett hogy sokáig nem láthattuk az idegent, bár azért kicsit féltem is, nehogy csak egy láthatatlan ijesztgetőt kapjunk. 

A sztori: A nyitójelenetben a munkabalesetben elhunyt nőt gyászoló rendőr férjet (Kyle Chandler, én A kiválasztott - Az amerikai látnok c. soriból ismerem), a fiúkat, Joe-t és annak barátjait ismerjük meg, aztán ugrunk pár hónapot, amikor a fiúk már egy zombifilm forgatásán dolgoznak. Egy lányt, Alice-t is beszerveznek, mert még ők is tudják, hogy minden filmbe kell szerelmi szál. Nem mellesleg a rendező kis srácnak bejön a csaj, kár hogy neki a főszereplőnk tetszik, mindegy, gyerekszerelem. Szóval így együtt mennek forgatni egy közeli kihalt vasútállomásra, ahol biosztanáruk kisiklatja az amerikai légierő top secret-super dangerous szállítmányát. A látványos ütközés és robbanássorozat következtében nem csak rejtélyes, kicsi kockák szabadulnak ki a vagonokból, hanem valami más is, ami megzavarja a nyugodt vidéki település addigi életét. A srácok hol forgatnak, hol nyomoznak, a légierő a helyieket kihagyva igyekszik palástolni és megoldani a problémát, plusz még egy kis családi drámát is kapunk; Joe-nak és Alice-nek se felhőtlen a viszonya az apjukkal és ráadásul az öregek se szívlelik egymást.

Nagy meglepetésekre ne számítsunk, de egy kedves, hol vicces-hol szomorúbb kalandra igen, szórakoztató időtöltés. 

7/10

Durr, durr és csók (2005)

Sokan dicsérték már nekem ezt a filmet, de valamiért én nem akartam megnézni. Talán a cím volt az oka, mert egy gagyi, agyatlan akciófilmre asszociáltam. Végül tényleg agyatlan akcióvígjátékot kaptam, de a viccesebb fajtából. Plusz az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy eddig nem tudtam, hogy ebben is Robert Downey Jr. játszik. Eddig nekem ő elég közömbös volt, de kezdem megkedvelni.

A sztori: Harry (Robert Downey Jr.), egyéni stílusú narrátorunk egy lopás helyszínéről menekülve épp egy meghallgatás közepébe csöppen, ahonnan egyenest egy hollywoodi partiba viszik. Itt meg is ismerkedünk majdnem az összes fontosabb szereplővel köztük meleg Perryvel (Val Kilmer) a magándetektívvel, aki a nyomozás fortélyait volt hivatott bemutatni újdonsült színészpalántánknak (mert ugye nyomozó lesz a majdani szerepe), és Harmony-vel (Michelle Monaghan), Harry gimis szerelmével. Meleg Perry és Harry első közös megfigyelésével el szabadul a pokol, amibe természetesen Harmony is belekeveredik és innentől kezdve tömény nyomozás, akció és poénok sora a film.    

7/10

Sherlock Holmes: Árnyjáték (2011)

Az első idei moziélmény. :)

Az előzetesek (gondoltam megjegyzem magamnak ezeket is, bár már lehet most elfelejtettem némelyiket): 

• Hadak útján (War horse - megint egy "jó" magyar filmfordítás. Spielberg érthetetlen új filmje, kit érdekel egy ló története?), 
• Muppets (Akár vicces is lehet, mások dicsérik.), 
• A tetovált lány (A magyar szinkronos előzetes nem nagyon győzött meg, bár meg kéne néznem egy angol nyelvűt is, mert Daniel Craig hangját nem ismerem, nem tartozik a favorizált színészeim közé.) 
• John Carter (Kellemes, látványos Diesney-kalandfilmnek tűnt, a Perzsia hercege jutott róla eszembe.)

És akkor a filmről. Az első részt ágyban fekve néztem és nagy érdemnek tartom a mai napig, hogy nem aludtam el rajta. Szóval ennyire tetszett és ennyi nyomot is hagyott bennem. Ebből talán ki lehet találni, hogy nem én választottam a filmet, de annyira nem tűnt rossznak, hogy megvétózzam. Egész szórakoztató két órának bizonyult a film. Tetszettek az előre fejben lejátszott jelenetek, meg a villámgyors nyomelemzések. Az akciójelenetek néhol lelassított-néhol begyorsított képe nekem néha már sok volt, de ez ízlés kérdése.

A sztori: Watson (Jude Law) épp nősülni készül,  Holmes (Robert Downey Jr.) meg unalmában nagy cselszövésre bukkan, ami mögött a majdnem ugyanolyan agyas Moriarty professzor (Jared Harris) áll. Nyomozásával természetesen kivívja a professzor haragját és meghiúsítja Watson nászútját. A szellemes párbeszédek és a látványos akciójelenetek közben bejárjuk fél Európát, változatos környezetben a díszes báloktól, operától, a fegyvergyáron keresztül egészen a cigány putriig. Míg végül fény derül a professzor aljas tervére, amit párosunk a tőlük elvárható módon meg is akadályoznak. Bár azért a profnak is igaza volt, de helyette másé lett a lehetőség, hogy megszedje magát a világháborúra termeléssel..

Lehet kap majd egy újabb esélyt tőlem az első film, meg egy ismerősöm a BBC-s modern Sherlock sorozatot is nagyon dicséri, szóval egyelőre meghozta ez a film a kedvem a témához. :)

7/10

Egy nap (2011)

Egy csomó jobb film sorakozik a listámon, amit meg szeretnék nézni, de tegnap ilyen nyálas romantikus hangulatomban voltam és ezt a filmet választottam. 

Nem szeretem az ilyen hihetetlen filmeket, nem hiszem el hogy ilyen létezik, hogy ennyi idő (és ilyen gyakorisággal) kell ahhoz, hogy egymásra találjanak, de a női szíveknek ez kell. Hihetetlenség faktorban már csak a Szerelem a végzeten című film üti.

Az aktuális párosunk Anne Hathaway és Jim Sturgess. A leányzót természetesen már nem kell bemutatni, de a csávóra rá kellett keresnem miben láttam korábban, hát semmi átütőbben (21, Across the universe), de felvettem most a listámra A másik Boleyn lányt is. A rendezőasszony (Lone Scherfig) filmjei közül ennél erősebb volt az Egy lányról, valamint a Wilbur öngyilkos akar lenni, a többiről még nem tudok nyilatkozni, azok közül is egy pár a listámon szerepel. :)

A sztori: Diplomázásuk után (1988-ban) Emma és Dexter együtt töltik július 15.-ét és ezt követően majdnem minden évben pont ezen a napon egészen 2011-ig kapunk egy kis betekintést, hogy kinek hogy alakult az élet, épp milyen az egymáshoz fűződő viszonyuk. Igazából szerintem az elejétől fogva mindketten szerelmesek egymásba, de a srácnak ki kell élnie magát, kell neki az útkeresés, vagy csak a női nézőknek a hosszan elnyújtott dráma.  

6/10

Gosling-est

Tudom mostanság nagyon felkapott lett Ryan Gosling, jelentem engem sem került el ez a láz, de vállalom, na. :)

Nem írom azt, amit sokan mások, hogy már régóta felfigyeltek rá és szeretik, mert részemről ez nem igaz, engem is a Drive körüli nagy hype ragadott magával. Persze anno láttam a Törést, valószínűleg meg is jegyeztem magamban, hogy helyes kis fiúcska, de a neve akkor még nem rögzült, volt ott azért még nagyobb név is. Szóval a Drive óta ráálltam Goslingra, és elkezdtem bepótolni a filmjeit, tavaly néztem meg a Szerelmünk lapjait, a Blue Valentine-t, az Őrült, dilis szerelmet és a Maradj! című filmet. Maradt még egy pár, így tegnap este a Fél Nelson és a Véres románc került terítékre.

Fél Nelson (2006)

Még tavaly évvége felé szoktattam magam vissza úgy a filmnézésre, hogy felírtam 6 olyan filmnek a címét, amit már régóta meg akartam nézni, aztán húztam és a sorsra bíztam mit nézek aznap este. A többi 5 filmet már megnéztem, maradt a Fél Nelson.

Kis költségvetésű film, szinte ismeretlen színészekkel (az exbarátnő ismerős volt a Sírhant művek c. sorozatból), akik között Ryan remekül alakít. Úgy tűnik jól állnak neki a lecsúszott, kicsit zakkant karakterek, bár láttuk már őt másik szerepben is brillírozni. :)

A sztori: Ryan itt egy drogos töri tanárt alakít, aki Brooklynban oktatja a nem túl rózsás helyzetű ifjúságot egyedi módszereivel. Egyik diákja, a 13 éves Drey betépve találja tanárát a lányok mosdójában. A lánynak a bátyja börtönben, anyja éjjel-nappal dolgozik, apuka meg ki tudja miért nincs sose otthon. Cserébe van egy közeli ismerős, aki szívesen venné, ha beállna a bátyja helyére drogot teríteni. Cselekménye szinte alig van a filmnek, nem is ebben erős, hanem a két karakter helyzetének és kapcsolatának megrajzolásában. Láthatjuk hogyan igyekeznek segíteni a másikon megkapni azt a bizonyos második esélyt.

7,5/10

Véres románc (2010)

Úgy döntöttem a kezdéskor, hogy magyarul fogom írni a filmcímeket, de most ki kell térnem az angol címre: All Good Things. Köszönő viszonyban sincs a kettő és szerintem elég egy fantáziátlan címadás volt a magyar. Bár az angol cím se árul el sokat a tartalomról, de a film szempontjából beszédesebb.

Évtizedekig húzódó rejtéllyel és elvileg ténylegesen megtörtént esettel van itt dolgunk, egyedi, kettős megközelítésből, egyfajta krimi-dráma. Ryan-t újból egy elborult szerepben látjuk viszont, talán eddig ez volt a legbetegebb tőle, ráadásul még öregíteni is kellett rajta a hosszabb időszakot elmesélő történet miatt. A párja Kirsten Dunst volt, az utóbbi években ő is kezd kitűnni tehetségével, amit a pókember filmekben nem igazán láttunk tőle. Az ő arcát látva mindig idősebbnek hiszem, mint amennyi, meglepődve konstatáltam például, hogy Ryannél is fiatalabb. 

A sztori: Két szálon fut, a jelen és a lehetséges múlt. A jelenben a már megöregedett Davidet (Ryan Gosling) hallgatják ki a bíróságon, ahol tisztázza ártatlanságát. Természetesen sokkal többet időzünk a múltban, megismerjük a szereplőket és az ő történetüket. David és Katie (Kirsten Dunst) megismerkedését és kezdeti boldogságát, családi helyzetüket, David múltját és munkáját, a mindezekből kirajzolódó jellemét és a szép lassan felszínre törő problémáit. Előbb eltűnt a kutyus, aztán Katie, végül mikor Davidre terelődött a gyanú, akkor ő is. Az ügy máig lezáratlan, de a múltat bemutató szál egy elég meggyőző elméletet mutat be David bűnösségéről.

7/10

Szerelem és más drogok (2010)

Szerencsére pont egy olyan cikkben olvastam erről a filmről, ahol két másikkal (Csak szexre kellesz, Barátság extrákkal) boronálták egy kategóriába, és mivel a másik kettőt láttam, gondoltam megnézem ebben hogyan dolgozzák fel ezt a modern jelenséget. Ha máshol olvastam volna a filmről, akkor előbújt volna az a bizonyos szög a zsákból, ami miatt nem, vagy csak jóval később néztem volna csak meg.

Kedves, romantikus, elgondolkodtató szerelmi történet, épp elegendő karakterrajzzal, hogy megértsük a szereplők viselkedését, motivációit. A fiúknak az idomait alig takargató Anne Hathaway, a lányoknak a megnyerő, sármos Jake Gyllenhaal nyújt kellemes vizuális élményt.


A sztori: Jamie, a nagydumás kezdő gyógyszerforgalmazó (akire mellesleg ragadnak a nők, de komolyabb kapcsolatai nem voltak) az egyik orvosnál megismerkedik annak betegével, Maggie-vel, aki 1. stádiumú Parkinsonban szenved. Először persze itt is csak a szexről szól a kapcsolat, aztán jönnek az érzelmek, és még ennek tetejébe a betegség.
Tetszett hogy komolyabban megfogalmazódott a kérdés, maradjon-e együtt úgy a lánnyal, hogy tudja az előbb-utóbb le fog épülni, vállaljon-e ekkora terhet magára. A betegség a 'relatíve' happy endet is beárnyékolja, annak valószínűségéről, realitásáról nem is beszélve.
Én még nem tapasztaltam ilyen szerelmet, ezért úgy vagyok vele, mint isten kérdésevel, lehet hogy létezik, de várom a bizonyosságot. :)

7/10

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (2011)

Természetesen láttam az előző három részt is, és amennyire vissza tudok emlékezni, már a harmadik se nyűgözött le túlzottan, a hossza biztos nem... Időben szerencsére ez nem volt annyira hosszú, de még így is lassan építkezett. Az akciódúsabb jeleneteket leszámítva nem kötött le a film, folyton valami máson járt az agyam. Például hogy nekem már túl bugyuták ezek a poénok, nem tudok rajtuk nevetni, vagy hogy miért vannak vámpírfogai a sziréneknek. Bár a szírének szerintem pont legalább kicsit színesítették a sztorit.

A film megnézése előtt nem informálódtam a történetről, így Keira Knightley és Oralondo Bloom hiányából arra következtettem, hogy vagy előzményfilmet látunk, vagy a készítők már ilyesmikkel se törik magukat és kapunk szimplán egy újabb Johnny Depp-es kalózfilmet. Depp mellett még Geoffrey Rush megtartásának örültem.


A sztori: Valaki Jack Sparrownak adja ki magát, gyorsan kiderül, hogy ez nem más mint Jack (ex)barátnője (Penélope Cruz), Angelica. Valahogy ebben a részben mindenki (Jack, Angelica, az ő apja, Feketeszakáll, Barbossa és a spanyolok) pont egy időben találja ki, hogy el akar menni az örök fiatalság forrásához (vagy mihez), külön utakon és más-más motivációval, de a végén csak találkoznak. Az örök fiatalsághoz nem csak a forrás vize kell, hanem egy szirénnek a könnye is. Így sor kerülhetett a szírén-vadászatra és egy halovány szerelmi szálra is a lelkész kidolgozatlan/céltalan karakterével. A nagy zárójelenetben volt bosszú, árulás, csalás, cselszövés, de ami a legviccesebb volt, hogy a spanyolok csak azért mentek, hogy elpusztítsák ezt a katolikus egyház által pogánynak megbélyegzett helyet.

6/10

Akinek rövid az esze, legyen egy notesze...

Ez a legtalálóbb mondás, ami megindokolja e blogindítás célját. Általában nincsenek újévi fogadalmaim, de most épp kapóra jött az évváltás, hogy belekezdjek ebbe a vállalkozásba. Ünnepélyesen megfogadom, hogy a 2012-es évben, minden egyes megnézett filmről fogok írni pár sort. 

Egyszerűen ha nem volt kifejezetten emlékezetes egy film, akkor néha pár hét után már arra se emlékszek mennyire tetszett, a tartalmára meg végképp nem. 

Nem rég egy ismerősömmel pont arról beszélgettünk a blogok, naplók kapcsán, hogy milyen jó olyan dolgokat visszaolvasni és felidézni, amiket már elfelejtett az ember, kifejezetten ha különleges eseményekről, például utazásól szólnak a feljegyzések.
Szeretek filmeket nézni, így biztos hasznos kis gyűjteménnyé fog válni ez egy idő után. Ha közben más is idetalál és érdeklődik, még jobb! :)

Hogy ne maradjak el a bejegyzésekkel, vállalom azt a korlátozást, hogy addig nem nézek új filmet, amíg az előzőről nem írtam. Kivétel természetesen ez alól, ha nem egyedül néznék filmet, mozipartnereimet csak nem rázhatom le ilyen indokkal. :)

Karácsony alkalmával is rengeteg filmet (Forráskód, My Fair Lady, A király beszéde, Szerelem a végzeten, Alkonyat Hajnalhasadás 1. rész, Jane Eyre (1996), Sweeney Todd, Igazából szerelem, Büszkeség és balítélet (a 6 részest) és akkor már ideírom a Downton Abbey karácsonyi kiadását is:) néztem, szívesen írnék is róluk, de már ezekkről se tudnék olyan részletesen, mint arról amit a napokban láttam. Szóval ha írni akarok egy filmről, előtte meg kell néznem újra.

A bejegyzések sűrűsége tehát a filmnézés gyakoriságán fog múlni, amit sajnos most még a vizsgaidőszak is beárnyékol, a hamarosan újrainduló amerikai sorozatokról meg ne is beszéljünk. ;) Ha esetleg valami nagyon megihlető sorozatrészt látnék, akkor nem kizárt, hogy annak is szentelek majd egy-egy bejegyzést.

Amit még tudni kell, hogy előfordulhatnak majd kínai-koreai, egyéb keleti filmek, esetleg kifejezések a bejegyzésekben, de ez részemről elkerülhetetlen. :)

A dizájn egyelőre csak sablonból, ha lesz kicsit több időm, akkor majd megpróbálok valami szépet alkotni, de az év már elkezdődött, pár filmet is láttam már, úgy hogy nincs mese, el kell indulni.